Kipróbáltuk a Sharp Aquos LC-40LE810E LED háttérvilágítású LCD tévéjét, mely újfajta képmegjelenítő eljárást alkalmaz.

Sharp a tévéuniverzumban

Ha Sharp, akkor LCD tévé, vághatja rá bárki, aki egy kicsit is otthonosan mozog a szórakoztatóelektronika világában. A vállalat, bár más területeken, így például a nyomtatásban, telekommunikációban, sőt a nagy háztartási gépek világában is jelen van termékeivel, mégis ma már elsősorban folyadékkristályos technológiára épülő televízióiról ismert. Jó érzékkel ismerték fel körülbelül egy évtizede, hogy a jövő a tévékről fog szólni, és a két konkurens eljárás közül az LCD-t választották. Ezzel párhuzamosan az összes többi üzletágra valamivel kevesebb energiát és pénzt költöttek, költenek.

Az idő pedig utólag őket igazolta. Ez ugyanis azzal járt, hogy erőik nem forgácsolódtak szét, képesek voltak követni a trendeket, sőt olykor még diktálni is azokat. Így viszonylag hamar megjelentek televízióikban a különféle interpolációs technológiák vagy a LED háttérvilágítás, hogy csak néhányat említsünk a közelmúlt slágertémái közül. Most pedig itt van ez a modell, amely a többi piaci résztvevőtől eltérő módon négy alapszín felhasználásával állítja elő a különféle tónusokat.


Mi is az RGBY technológia?

A vállalat által kidolgozott RGBY (Quattron) névre hallgató eljárásnak lényege, hogy kibővítették a folyadékkristályos televíziók képernyőinek pixelszerkezetét azáltal, hogy a korábban alkalmazott három alapszínhez, a vörös, a zöld és a kék (RGB) színhez negyedikként hozzáadták a sárgát (Y).

A Sharp kommunikációjában hangsúlyozza, hogy ez a technológia fényesebb, élénkebb színeket biztosít a panel hatékonyabb fényátbocsátásának és a szélesebb színskálának köszönhetően. Az eredmény a bőr, az arany és a sárga tónusok még részletesebb, pontosabb és élethűbb visszaadása, mint a hagyományos, három alapszínt használó képernyők esetén. A vállalat közleményeiben azt sem felejti el megemlíteni, hogy ennek köszönhetően tévéik minden korábbinál kevesebbet fogyasztanak. A mi méréseink azt mutatták, hogy általában 50-55 watt között volt az áramfelvétel, amikor teljesen átlagos körülmények között, a legjobbnak tartott beállítások mellett használtuk a modellt.

A májusban bejelentett Sharp Aquos LE810E típusjelzésű készülék is erre az eljárásra épül tehát. Csodák csodája, a világpremier után már viszonylag hamar felbukkantak a modellek hazánkban is, és a Sharp magyarországi PR-ügynökségének köszönhetően már ki is próbálhattuk ezt a tévét.


Külsőre

Úgy tűnik, végre a gyártók is észrevették, hogy bealkonyult a teljesen egyforma, határozott, erőteljes élekkel operáló televíziók uralmának, amelyek markáns vonalait egyetlen ív, hajlítás sem törte meg. Az Aquos LE810E egy teljesen más világot képvisel. A lekerekített sarkok barátságos kinézetet kölcsönöznek neki, és különlegessé teszik a mai piacon. Ráadásul a képernyő és a keret megszokott arányait is megváltoztatták, hisz a készülék alsó részét jelentősen megvastagították. Pluszban a frontfelület eme régiója kapott egy különleges, ezüstös borítást, ami megtöri az unalomig ismert lakkfekete egyhangúságát. Ugyanez figyelhető meg a készülék oldaléleinél, amelyek fémes hatású burkolatot kaptak, így egyfajta vékony keretbe foglalják a készüléket

Az összhatás így 2010 közepén kimondottan egyedinek mondható, a végeredmény elegáns és stílusos, maximálisan alkalmassá teszi a televíziót arra, hogy akár státusszimbólumként is megállja a helyét. Fogalmunk sincs, hogy mik lesznek egy-másfél év múlva a trendek, benne van a pakliban, hogy halálra fogjuk unni ezt a fajta a kialakítást, de most tökéletesen rendben van a dolog.

A készülék Edge-LED háttérvilágítást alkalmaz, azaz a háttérfényt biztosító LED fényforrásokat a termék keretében helyezték el, fényüket pedig egy diffúzor teríti szét. Ez a megoldás számos előnnyel jár, például lehetővé teszi igen vékony tévék gyártását, amelyek ráadásul kevesebb energiát fogyasztanak, mint a hagyományos CCFL, azaz hideg-katód fénycsöves technológiát használó társaik. Azonban nem győzzük hangsúlyozni, hogy ettől ez még a tradicionális folyadékkristályos technológiára épülő modell marad, tehát egy LCD tévéről beszélünk továbbra is, csak a háttérvilágításon módosítottak.

Az Edge-LED megoldásnak köszönhetően ez a készülék is szép karcsú, mindössze 39 milliméter vastag, bár azt túlzás lenne állítani, hogy a világ legvékonyabb tévéjéről van szó. Csatlakozók szempontjából igen jól eleresztették, de ez a mai világban egy ilyen (ár)kategóriájú készüléktől már alapelvárás. A négy HDMI mellett (1 db 1.4, 3 db 1.3) helyet kapott rajta egy kompozit, komponens és AV-bemenet is. A SCART, az RS-232C, illetve a D-Sub csatlakozót sem spórolták le róla, és ugyanez mondható el az optikai audiokimenetről is. Található rajta egy darab USB port, illetve egy slot a CI-kártyáknak, amelyek a különféle fizetős műsorok kikódolásához szükségesek. SD-kártyaolvasó nem kapott helyet a készüléken, pedig vártuk volna. Azért természetesen a DVB-T, DVB-C tunerek belekerültek, melyek a digitális adások vételét teszik lehetővé; ezek megléte ma már szinte kötelező.

A hátsó csatlakozók függőlegesen állnak, amely ugyan a használatukat némiképp kényelmetlenné teszi, viszont igen jól jöhet akkor, ha falra szeretnénk szerelni a készüléket.


Képminőség

Működik-e az RGBY?

Az első és legfontosabb kérdés, hogy van-e valóban értelme a négy alapszínre épülő eljárásnak, tehát hogy tényleg szebb lesz-e tőle a kép, illetve csökken-e a fogyasztás? Az első kérdésre a válasz borzasztóan nehéz, mivel teljes mértékig szubjektív dologról van szó. Akár filozófiai kérdéseket is felvethet, miszerint nevezhetünk-e egy tónust szépnek, szebbnek, mondhatjuk-e, hogy ez a „sárga” jobb, mint az a „sárga”?

Nehéz kilépni a marketing bűvöletéből, és tiszta fejjel szemlélni a képet, hiszen az agyunk folyton azt suttogja, hogy mit is kellene látnunk, aztán végül megadtuk magunkat. Oké, lehet, hogy placebo hatás, de tényleg mutatósabbnak tűntek a sárga, arany árnyalatok e tévékészüléken, azt nem mondhatjuk, hogy világrengető volt a különbség, de egy kicsit mintha élénkebbek lettek volna ezek a tónusok a megszokottnál. Igaz, direkt elzarándokoltunk egy ismerőshöz, aki körülbelül egy-másfél éves Sharpon nézi a pankrációt, és a sárgák már azon a tévén is majd’ leugrottak a képernyőről.

A fogyasztás már más kérdés, azt le tudtuk mérni műszerrel, a már említett 50-55 watt körüli eredmény pedig kimondottan jónak mondható.

Marketingszempontból egyébként biztos hasznos ez a technológia, hiszen bőven megvan rá az esély, hogy az emberek felkapják a fejüket, ha ilyesféle újításról hallanak. Ráadásul az értékesítés során is hasznos lehet, hiszen így talán tovább nézegetik a Sharp tévéket. Végül, de nem utolsósorban arról sem szabad megfeledkezni, hogy egy ilyen innovációs újítás milyen üzenetet hordoz: itt egy cég, amely képes újdonságokat, saját fejlesztéseket lerakni az asztalra. Tehát erős, tehát előremutató, tehát biztos jó dolgot csinál.


De milyen tévének?

Egy negyven hüvelykes képátlóval rendelkező tévét kaptunk kipróbálásra, és hogy zavartalanul tévézhessünk, pont olyan távolságra kellett ülnünk tőle, mint a már említett ismerősünk 32 colos modellje esetében. Tehát a fejlődés itt, ezen a téren kézzelfogható. Látszik, hogy sikerült finomítani a jelfeldolgozás minőségén, de a végeredmény még így sem tökéletes. Természetesen sok esetben ez egyértelműen az igencsak satnya minőségű jelnek köszönhető, de az is tény, hogy volt már a kezünkben olyan tévé, mely, ha csak kevéssel is, de jobban megbirkózott az ilyen jellegű problémákkal.

Előfordult olykor, hogy kimondottan zajos volt a kép, amely elsősorban a sötét színek, árnyalatok megjelenítésében okozott problémát. Ezen némiképp segíthettünk az egészen jól működő Zajcsökkentés funkció aktiválásával, azonban ezt illik óvatosan babrálni, hiszen olykor egy kicsit elmosódottá teheti az éleket.

Egyes gyártók tévéinél problémát szokott okozni, hogy a túlszaturált színvilág miatt még a legnagyobb költségvetésű hollywoodi filmek is úgy festenek, mintha a húsz évvel ezelőtti Gazdagréti lakótelepen készültek volna. Szerencsére az Aquos LE810E egyáltalán nem ebbe a kategóriába tartozik. A színek természetesek, visszafogottak. Harsányságnak nyoma sincs, a sárga pedig olyan sárga, mint amikor a napraforgók az ég felé fordítják tekintetüket.

Mivel LCD tévéről van szó, fokozottan odafigyeltünk a utánhúzás jelenségre, mely korábban a technológia egyik legnagyobb hátránya volt a plazmákhoz képest. Ilyenkor a viszonylag magas válaszidő miatt a gyorsan mozgó objektumok, mondjuk egy focilabda, „csóvát” húznak maguk után, ami meglehetősen zavaró látvány. A gyártók teljesen érthető okokból ipari mennyiségű energiát és pénzt áldoztak arra, hogy ezzel az effektussal leszámoljanak, és az utóbbi idők készülékeit elnézve egész jó eredményeket értek el ezen a téren. Az éltanulók közül a Sharp sem lóg ki, gyakorlatilag leszámolhattunk ezzel a jelenséggel, észre se vettük, pedig a fura döntéseket hozó bírók, az unalmas meccsek és a szünet nélküli vuvuzelavartyogás igazán pattanásig feszítette az idegeinket.


HD, Full HD tartalmak

Sharpék voltak olyan kedvesek, és megtámogattak minket egy Blu-ray lejátszóval, hogy ha már úgyis Full HD felbontású tévét nézegetünk, akkor legyen valami tartalmunk is hozzá. Ugyan meg szoktuk oldani ezt házon belül, de azért kipróbáltuk, kifogástalanul működött a Sharp BD-HP22SB típusjelzésű eszköz. Az általuk mellékelt demo lemezen kívül mindenféle mást is megnéztünk, mert ezek a demók olykor hajlamosak kihangsúlyozni a készülékek előnyeit, ugyanakkor tompítani a hátrányokat.

Ha valamikor kijöhetnek az RGBY technológiában rejlő erőtartalékok, akkor leginkább a nagyfelbontású tartalmak esetében. Egyszerűen jó volt ránézni a képernyőre, és mindegy, hogy éppen a Blu-ray lejátszót, a számítógépet vagy a beépített médialejátszót használtuk a tartalomszolgáltatáshoz. HD vagy Full HD felbontású anyagok esetében már egészen közelről, akár félméteres távolságból is tökéletesen élvezhető a kép. Itt kell megemlíteni a 24p módot is. A tévé támogatja az ilyen szabványú anyagok lejátszását, azaz tökéletesebbé varázsolhatjuk ennek segítségével az otthoni mozizás illúzióját.


Előzetes beállítások, képjavító szolgáltatások

Az Edge-LED megoldás egyik hátránya, hogy sok esetben jelentkezik az úgynevezett clouding, azaz felhősödés névre hallgató hatás. Ez a jelenség a fényerő egyenetlen eloszlásának a következményeként jön létre, azaz itt-ott kicsit világosabb, illetve sötétebb lesz a képernyő. Ezt mára a jobb, hagyományos háttérvilágítású LCD-knél sikerült egész hatékonyan kiküszöbölni, de az új, LED háttérvilágítású tévék esetén ismét fel-felbukkan. E készülék esetében nincs ezzel nagy gond, de azért az látszik, hogy a tökéletestől azért még messze van.

A különféle képjavító szolgáltatások a menü Kép/Speciális alfiókjában találhatóak meg. A már említett képzajcsökkentő funkció DNR névre hallgat, és Alacsonyra vagy Autora érdemes állítani, ha mindenképpen ragaszkodunk a használatához. A dinamikus kontraszt itt Aktív Kontraszt névre hallgat, és jobb nem babrálni. Aktiválással elvileg a tévé automatikusan szabályozza a háttérfényt attól függően, hogy sötét vagy világos tartalmat nézünk. Ez elméletileg jól hangzik, de a gyakorlatban sokszor villódzást eredményez, ami egy idő után egészen idegesítővé válhat, ezért szerintünk jobb inkább kikapcsolni ezt a szolgáltatást.

A 100 hertz technológiát a Sharp háza táján Speciális Finom Mozgatásnak hívják, és pontosan ugyanúgy működik, mint minden más gyártó esetében: a készülék virtuális képkockákat illeszt be a valóságosak közé, és ezáltal állítólag sokkal folyamatosabb képet kapunk. Ez szép és jó, de a gyártók egyrészt már a különféle interpolációs megoldások előtt is arról szónokoltak, hogy már-már hibátlan a kép, másrészt pedig hiába állítottuk ezt a legmagasabb szintre, nem tapasztaltunk semmiféle különbséget a mozgás folyamatossága között. Lehet, hogy ha pont elcsíptük volna az idei flipper világbajnokság közvetítését, akkor más lenne a véleményünk, de az átlagos foci-főzőműsor-pindúr pandúrok típusú tévézés során nem láttuk nagyon értemét az aktiválásának.

A modell a hagyományos 16:9 és 4:3 képarányok mellett lehetővé teszi a 14:9 kiválasztását is, emellett létezik ennek nagyított verziója, választhatjuk a képernyő teljes kitöltését, sőt van egy automata opció is, amely egész jó hatékonysággal találja el, hogy éppen milyennek is kéne lennie a formátumnak.


Előre eltárolt beállítások

Hét előre eltárolt beállítás közül választhatjuk ki azt, amely számunkra a legmegfelelőbb. Az Auto a fényviszonyokból, a nézett program jellegéből és az AV menü beállításaiból megpróbálja kikövetkeztetni, hogy melyek is lehetnek az ideális beállítások. Van, amikor sikerül neki, de azért néhányszor sikerült lyukra futnia.

A Szabványos egy normális megvilágítású helyiségbe való, a paraméterek beállításánál az arany középút elvét tartották szem előtt. A Film, a Játék és a PC nevéből következik, hogy mire szánja őket a gyártó. A Dinamikus esetén fontos kiemelni az igen élénk, harsány színek, a magasra állított Aktív Kontraszt és az igen magas fényerő agyzsibbasztó kombinációját. A Dinamikus (Rögzített) pont ugyanezt tudja azzal a kitétellel, hogy a kép- és hangbeállítások nem módosíthatóak... Ugorjunk inkább a Felhasználóira, amelynél testreszabhatjuk az összes létező menüpontot, sőt minden egyes külső jelforráshoz egyedi beállításokat rendelhetünk, amelyeket meg is jegyez a készülék.

Ezeket a beállításokat megmértük egy kalibrátorral, illetve a Lacie Blue Eye Pro névre hallgató szoftverével. Ezek eredményei az alábbi ábrán láthatóak, sorrendben: Auto, Dinamikus, Film, Játék, PC, Szabványos.

A kép jobb oldalán látható, hogy a bemért 18 szín milyen mértékben tér el a referenciától. Ennek meghatározására használatos a DeltaE, ami egy olyan numerikus érték, amely két különböző szín távolságát határozza meg egy színrendszeren belül. Minél kisebb a DeltaE értéke egy adott színnél, annál közelebb áll a referenciához, vagyis annál jobb.

Itt pedig az látható, hogy szerintünk, illetve a kalibrátor, továbbá az alkalmazások szerint mely beállításoknál kapjuk a legjobb képminőséget:

Más tévéknél eddig nem látott menüpontokkal is találkoztunk ennél a tévénél. A C.M.S. Árnyalat funkcióval egy hatszínű beállító rendszer segítségével módosíthatjuk egy kiválasztott szín árnyalatát. A C.M.S. Telítettséggel csökkenthetjük egy-egy tónus telítettségét, a C.M.S. Értékkel pedig az egyes színek fényerején módosíthatunk. Nem egy egyszerű és gyors játék ez, szó se róla, de ha valaki veszi a fáradságot, akkor tényleg az utolsó porcikájáig a saját igényeihez idomíthatja a képminőséget, ami mindenképpen pozitívum.

Hangok és extrák

2 x 10 watt a készülék maximális kimeneti audioteljesítménye, ami teljesen átlagosnak mondható. Sajnos igen kevés olyan modell található a piacon, amelyben komolyabb hangrendszer beépítése mellett tették le a fejlesztők a voksukat. Egyrészt ez érthető, hiszen az árverseny miatt minden fillér számít, másrészt pedig az is igaz, hogy nem olyan nagy azon felhasználók köre, akik valóban értékelnének és igényelnének egy ilyen plusz szolgáltatást.

Ez a televízió is rendelkezik Térhangzás funkcióval, melynek aktiválása után elvileg úgy kéne éreznünk magunkat, mintha egy házimozi-rendszer szólna a szobában. Nem éreztük úgy. A Mélyhangkiemeléssel a basszusokat erősíthetjük meg, a Tiszta beszédhang opció pedig az érthetőség fokozása érdekében kiemeli az emberi beszédet. Ezek tulajdonképpen működő dolgok, csak kár, hogy annyira sokat nem számítanak, mert túl nagy változással nem jár a használatuk.

A tévé jó pár olyan kapcsolódó szolgáltatást is nyújt, amelyeket a vállalat felruházott környezetbarát címkével. Az ECO Energiatakarékos mód lehetővé teszi a háttér-megvilágítás fényerejének csökkentését az alacsonyabb áramfelvétel és a háttérvilágítás hosszabb élettartama érdekében. Beállíthatja a felhasználó azt is, hogy a készülék automatikusan készenléti üzemmódba kapcsoljon, ha negyed órán keresztül nem érkezik bemenő jel. Szintén elérhető az is, hogy három óra működés után kikapcsoljon, ha három óráig semmilyen műveletet nem végzett rajta senki.

A Sharp tévékben alkalmazott Aquos Link funkció ebből a készülékből sem maradhatott ki. A HDMI CEC protokollt használó technológia segítségével így a felhasználónak módja nyílik, hogy egyetlen távirányítóról vezérelje a kompatibilis készülékeket (értsd: további Sharp termékek), legyen az házimozi-rendszer, DVD eszköz, Blu-ray lejátszó vagy felvevő. Ez korántsem egyedi eljárás, mára már gyakorlatilag az összes nagy gyártó kifejlesztette ehhez hasonló rendszerét. A Sonyéknál például ott a Bravia Sync, a Panasonic háza táján pedig Viera Linknek hívják ezt a fajta megoldást.


Médialejátszó

A készülék integrált médialejátszója igen fejlettnek mondható, hiszen a zenék és állóképek mellett mozgóképek lejátszását is lehetővé teszi. A fényképek esetén használhatjuk digitális képkeretnek is a tévét, hiszen lehetőség nyílik vetítés alkalmazására, amikor bizonyos időközönként követik egymást a fotók. Ezek alá még háttérzenét is pakolhat a felhasználó. A képek igény szerint kinagyíthatóak, sőt akár el is forgathatóak, képarányukat pedig szerencsére megtartja a tévé; egy a lényeg: JPG formátumú fájlt kell használni.

Zenehallgatásra is alkalmunk adódik, de csak az MP3 kiterjesztésű zenei anyagokkal boldogul el. A zenék kiválasztása éppúgy pofonegyszerűen történik, mint a képeké. Itt is összeállíthatunk egy lejátszási listát a kulturált menürendszernek köszönhetően. A daloknál természetesen a készülék éppúgy megjeleníti az előadót, mint a szám címét.

Szerencsére ez a tévé, néhány társával ellentétben, képes a különféle audiovizuális tartalmak megjelenítésére. Mozgóképekről, filmekről, koncertfelvételekről beszélünk, amelyek lehetnek AVI, MKV, ASF, WMV, MP4, MOV, MPG vagy MPEG kiterjesztésű fájlok. A készülék támogatja a DivX HD tartalmak lejátszását is.


Kezelés és konklúzió

A készülék távirányítója az egyik legpofásabban kinéző darab, amelyet valaha láttunk. Már a frontfelülete is kétféle anyagból készült, ráadásul egymáshoz képest eltérő síkban helyezkednek el a gombok. Tehát, ha a formatervezést nézzük, akkor erre egy nagy ötöst kéne adnunk. Egy baj van vele csak, hogy a felső része fényes fekete borítást kapott, melyen az ujjlenyomatok csúful meglátszanak, főleg, ha előtte nem sokkal az ember éppen valamit majszolgatott. Sajnos a gombok háttérvilágítását is lespórolták, pedig sötétben igen jól jött volna.

Összehasonlítva a régebbi Sharp tévé távirányítójával igazán szembeötlő a változás. A kényelmetlen gumigombokat lecserélték műanyagra, és jóval több funkcióbillentyű található meg ezen az eszközön, mint idősebb testvérén, azaz nem kell annyit a menüben vacakolnunk, ha megtanuljuk, hogy melyik mire való. A csatornaváltás sebessége épphogy a kritikus tűréshatáron belül mozog, láttunk már gyorsabban reagáló tévéket is.

A gombok betanulása pedig egész jól jöhet, mert a menüt a korábbi Sharpokhoz képest némiképp átalakították. Összesen négy nagy fő csoportba zsúfolták bele az alpontokat, ami elsőre kevésnek tűnt, és másodikra is: a használat során félelmeink beigazolódtak. Bár kétségtelenül egészen jól néz ki, kicsit bonyolult a menürendszer; túlságosan sok felesleges ugrást kell megtennünk, amíg eljutunk a kívánt paraméterhez, főleg kezdetben, mert jó néhányszor eléggé logikátlan az elérési út.


Értékelés

A képminőség, a kialakítás során bebizonyosodott az, hogy miért is tartják sokan a Sharpot az LCD tévék egyik királyának. Bár volt néhány hiányérzetünk, főleg az SD-kártyaolvasóval, illetve a kissé nehézkes menürendszerrel kapcsolatban, de a pozitívumok azért alaposan kárpótoltak.

Mind az alacsony felbontású tévéműsorok, mind a nagyfelbontású tartalmak esetében igen jól muzsikált a készülék. Azt nem tudjuk, hogy az RGBY technológia hova fut ki végül, de tapasztalataink alapján életképes megoldásról van szó. A dizájn több mint remek, a médialejátszó pedig igen sokoldalú, tehát mindent összevetve ismét egy remek tévé járt nálunk!

( prohardver.hu )


Kapcsolódó termékek:

SHARP LC-40LE810E
SHARP LC-46LE810E