A Samsung 8000-es LED-es szériájába tartozó 46 colos UE-46B8000 XW 29,9 mm-es vastagságával a világ legvékonyabb „komplett” tévéje. Tesztünkből kiderül, a dizájn mellett a belső értékekre is elég figyelmet szentelt-e a gyártó.

Samsung UE-46B8000 LED TV
Külső
A 8-as széria jelenleg a Samsung legvékonyabb LCD-tévéje, és a világ legvékonyabb olyan LCD-tévéje, amely tartalmazza a tévétunert is. Bár kissé furcsa, hogy ezt egy tévénél külön ki kell emelni, de emlékezzünk csak a korábban nálunk járt Sharp vékony LCD-jére, amely bizony a tunert és a bemeneteket külön dobozban tartalmazza.
A tévé méretéhez jelen esetben a csomagolás mérete is igazodik, amely könnyebb is, mint számítottunk rá. Ez, mármint a könnyebbség igaz a készülékre is, a Samsungnak sikerült a tévé merevítését nehéz acélbetétek nélkül biztosítani. A káva és a talp a dobozból külön kerül elő. Összeszerelésük nem túl nehéz, de kétemberes feladat, mert a talpon a tévé csavarok nélkül nem áll meg. A talp a tévé formavilágához illeszkedően vékony, de elég nehéz ahhoz, hogy a 46 colos kávát stabilan tartsa. A nyak, amely a tévé elforgatását is lehetővé teszi, áttetsző.
A Samsung tévék dizájnjával eddig sem volt igazán probléma, lévén, hogy a koreai gyártó volt az első, amely rájött, hogy a tévének bútordarabként is meg kell állnia a helyét. A Samsung LCD- és plazmatévéi régóta ebben a szemléletben készülnek. A Pebbles fantázianévre hallgató széria talán jobban nézett ki, de a 8000-res sorozat szögletes formájú, fényes fekete (Crystal) dizájnja sem rossz. A Samsung esetében lassan már kötelező elemmé avanzsált szélső, átlátszó csík természetesen az UE-46B8000 XW-n is megtalálható. A tévé gombjai érintősek, és többségében a káva alsó részére, jobb oldalra kerültek.
Csupán a bekapcsológomb került középre, ami nem a legszerencsésebb módon szintén érintős és nem is túl nagy. Ráadásul sötétben nehéz eltalálni, mert nem világít mellette még egy apró LED sem. Igaz, cserébe a tévé fogyasztása készenléti állapotban gyakorlatilag 0 watt. Bekapcsolást jelző LED viszont van, ennek kékes fénye a bekapcsoló gomb alatt világít.
Sokszor felmerül a kérdés, hogy mi értelme a tévék folyamatos vékonyításának. A kérdésre a 8000-res széria a tökéletes válasz, persze csak akkor, ha nem a polcon helyezzük üzembe, ha ugyanis ezt a tévét a falra tesszük, akkor valóban a falon is lesz. Főleg, ha a Samsung direkt ehhez a tévéhez fejlesztett 15 mm „vastag” tartóját használjuk; a kijelző síkja ebben az esetben kb. 5 cm-re lesz a fal síkjától, gyakorlatilag tényleg olyan, mintha egy képet akasztottunk volna fel. Sajnos a speciális rögzítőket nem kaptuk most meg.

Csatlakozók
A vékonyság ellenére a tévé csatlakozókkal jól ellátott, HDMI-ből 4-et kapunk, amelyek 90 fokban elforgatva kerültek a tévére, hogy a kábelek a tévé falra szerelt helyzetében is kényelmesen elférjenek. Emellett van két USB port, LAN csatlakozó, D-Sub, komponens, AV és SCART bemenet is. Utóbbi három a csatlakozók méretéből adódóan normál kialakítással nem fért volna el, így ezekhez adaptert is kapunk. Ezen kívül a tévére optikai audio kimenet és CI intefész is került, ami a DVB-T és DVB-C tunerhez egyaránt használható.
Belső
A tévé természetesen a Samsung saját paneljére épül, amely S-PVA technológiával készül. A 46 colos panel Full HD felbontású, és az Ultra Clear szériába tartozik, azaz a kijelző elé a speciális, elvileg mélyebb feketét és jobb színeket adó szűrő is felkerült. A gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy a színek valóban jobbak, mint egy szűrő nélküli tévé esetében, azonban a fekete legfeljebb nappal tűnhet mélyebbnek (s ez is csak optikai csalódás), sötét környezetben ez a megoldás semmiféle előnyt nem jelent. A Samsung a fényerő és kontrasztarány adatokat, valamint a panel válaszidejét nem közli (legalábbis a honlapon nem találtuk), így a korábbi szériák adatai valamint a méréseink alapján csak saccolni tudjuk, hogy a maximális fényerő papíron 400 cd/m² lehet, a kontrasztarány pedig 5000:1-hez. A válaszidő szürkeárnyalatos váltás esetén 4 ms körüli, figyelembe véve, hogy a tévé ugyanezzel a panellel, de más elektronikával az USA-ban 240 Hz-et tud.
A tévé egyik érdekessége a LED-es háttérvilágítás, amely nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a készülék ennyire vékony lehessen. A háttérvilágítás mégis különbözik a korábban nálunk járt LE-46A786 R2 háttérvilágításától, mert itt oldalsó, nem pedig hátsó megvilágítást kapunk. Ennek csak azért van jelentősége, mert így nincs local dimming. A képjavító megoldásokból a tévé mindent támogat, amit ma egy tévé támogathat: van 200 Hz-es képfrissítés, 24p, Wide Color Enhancer Pro, és 5 milliós dinamikus kontraszt is.
Tunerből analóg és DVB-T/C került a masinába. A digitális vevők természetesen a nagyfelbontású MPEG-4 kódolású adásokkal is megbirkóznak és az analóg valamint a digitális tunerrel fogható csatornák akár egy listába is szedhetők. A DVB-T és DVB-C közül viszont „egyszerre” csak az egyik használható, a hangolás megkezdésekor kell megadnunk, hogy melyiket szeretnénk munkára fogni. A tévé PIP-et is tud, de csak egy tunerrel.
Az UE-46B8000 XW emellett majdhogynem egy komplett számítógépet is tartalmaz, amely segítségével egy sor multimédiás szolgáltatást kapunk. Van film- és zenelejátszó valamint képnézegető, a tévé támogatja a Samsung Internet@TV funkcióját, és a tévé DLN1.5-ös specifikációnak is megfelel, azaz képes tartalmat lejátszani a PC-ről, vagy akár egy hálózatba kötött NAS-ról is. Ráadásul ehhez még kábelezésre sincs feltétlenül szükség, mert a mellékelt vezeték nélküli adapter segítségével mindezt WLAN-on keresztül is megtehetjük.
Képminőség
A tévé négyféle színprofilt támogat, ami nemcsak a korábbi Samsung modellekhez képest, hanem a konkurenciához képest is kevésnek tűnik elsőre. Azonban a gyakorlatban ez is éppen elég, hiszen az elektronika minden bemenethez külön tárolja a profilbeállításokat.
A gyári paraméterek a normál és film módban a várakozásoknak megfelelően alakultak; normál módban 9000 K-s színhőmérsékletet és 3,3-as deltaE értéket mértünk, ami tévék esetében bőven az elfogadható tartományban van. Film módban 5700 K-s a színhőmérséklet, hasonló deltaE mellett, tehát összességében tényleg elégedettek lehetünk. A színek szemre nagyon jók voltak, a műszeres mérés alapján viszont a zöld egy picit lehetne még teltebb. A LED-ek alkalmazásával egyébként a tévé az NTSC tartománynál valamivel nagyobb színteret fed le.
Az optimális beállításokat a következő helyen találtuk meg: Háttérvilágítás 5, Kontraszt 95, Fényerő 45, Élesség 50-80, ízlés szerint, Színtelítettség 57, Árnyalat Z58/V42, Színköz természetes, Színhőmérséklet normál vagy meleg 1, Minden képjavító ki, kivéve 200 Hz Motion Plus, amely Clear vagy Normál módban is jó eredményt ad. A dinamikus kontraszttal esetleg alacsony fokozatban megpróbálkozhatunk. Ezekkel az értékekkel 197 cd/m²-es fényerőt, 0,07 cd/m²-es feketét és 2940:1-es kontrasztot mértünk (kikapcsolt dinamikus kontraszttal), ami egy LCD-től nagyon jó - főleg a feketével voltunk elégedettek. Egyébként a színeket és a képjellemzőket sokféle paraméter mentén hangolhatjuk (van fehéregyensúly és bőrszín korrekció is), így biztosan mindenki megtalálja a számára megfelelőt.
Fenti beállításokkal a tévé 110-130 wattot fogyasztott, az aktív bemenettől függően – 46 colos méretben ez kiváló adat. Készenléti állapotban a tévé gyakorlatilag nem vesz fel áramot, ami azt jelenti, hogy a fogyasztás 0,01 watt alatt marad.
Az UE-46B8000 XW betekintési szögei az S-PVA panel miatt alapból nagyon jók, de a Clear Panel szűrője tükröződik, ami oldalról nagy szögből nézve elég zavaró lehet, főleg akkor, ha nem sötétben tévézünk. A fényerő eloszlása szintén nagyon jó, de nem tökéletes, mert a kép szélén nagyobb fényerőnél néhány helyen picit gyengébb a megvilágítás. Normál használat közben viszont ez nem igazán tűnik fel.
Az utánhúzás mértékét mérő tesztünkben a tévé szintén jól teljesít, főleg abban az esetben, ha a 200 Hz-es képfrissítést is bekapcsoljuk. A képen jól látszik, hogy sokkal kisebb a „szellemkép” és az „aktív” kép közötti távolság.
Az első, és legfontosabb, amire ki kell térnünk, az a Clear Panel szűrője, amely tükröződik. Egyéni ízlés kérdése, hogy ez kit zavar és kit nem, az viszont tény, hogy a nagy kontrasztú fénykülönbségek a szobában (nappal az ablak, éjszaka az olvasólámpa fénye) zavaróak tudnak lenni. Ez nemcsak a Samsung tévéjére igaz, hanem minden olyan tévére, amely ezt a fajta bevonatot használja (legyen a neve bármi).
A szubjektív értékelést ezúttal is a normál analóg tévéadás megjelenítésével kezdtük. A tévé természetesen ennél a jelforrásnál teljesített a leggyengébben, azonban a kép meglepően jó volt, oly annyira, hogy az eddig nálunk járt LCD-tévék közül a legszebb képet produkálta. A felkonvertálás továbbra sem tökéletes, de kihozza, amit az analóg adásokból lehet. Plusz pont, hogy az elektronika cseppet sem agresszív, még a legelvadultabb beállításkombinációval is használható képet kapunk.

720p-s (balra) és 1080p-s videók közötti különbség (Blu-ray)
A zajcsökkentést és az éljavítást érdemes kikapcsolni, a 200 Hz viszont maradhat bekapcsolva, mert az elektronika legnagyobb hibáját jótékonyan eltűnteti (hiába kapcsoljuk ki, a zajszűrés valamennyire ennél a tévénél is aktív marad). Sajnos azonban az elektronika nem tud mit kezdeni a kontraszt gyors változásával, tipikusan ilyen hely a logók körül a háttér. Itt a gyors képváltásoknál az élek elmosódnak, ami viszont a 200 Hz-es képfrissítéssel gyorsabban „helyreáll”. A dinamikus kontraszt nekünk továbbra sem tetszik, de egyéni ízléstől függően alacsony vagy közepes szinten meg lehet próbálkozni a használatával, mert ez sem túl agresszív. (A 8000-res további előnye, hogy a fenti paraméterek nemcsak kikapcsolhatók, hanem paraméterezhetők is.) DVD-vel és normál felbontású digitális adásokkal árnyalatnyival jobb képet kapunk, amely ezen jelforrások zajmentességéből ered. Az ajánlott beállítások viszont egyeznek a fentiekkel.
Ezek után azt vártuk, hogy a tévé a Blu-ray filmekkel is kiváló képet ad majd, és nem is kellett csalódnunk. Néhány további beállítás; a HDMI feketeszintet ajánlott Alacsony értékre állítani, a 200 Hz-es jelfeldolgozást pedig Normal-ról Clear-re módosítani, illetve a 24p-t bekapcsolni. A képélesítés legjobb beállítása 30-50 közötti.
A Blu-ray beállítások nagyjából akkor is megfelelők, ha a tévét PC-vel kötjük össze: a HDMI feketeszintet viszont célszerű normálra visszaállítani, a képélességet pedig 0-ra venni. A tévén már a 720p-s videók is nagyon jól mutatnak, (persze a felskálázást ez esetben nem a tévé, hanem a számítógép médialejátszója végzi), a 1080p-s videók pedig gyakorlatilag tökéletesek. Normál távolságból majdhogynem azt mondhatjuk, nem venni észre a különbséget a Blu-ray és az MKV között.
A képjavító algoritmusok sajnos időigényesek, ezért a tévé input lagja elég nagy: 130 ms, ami majdnem 8 képkocka a játékok normál, 60 Hz-es képfrissítése esetén. Ezért a „játékos” bemenetre engedélyezni kell a Játék módot, ami mindent lekapcsol, amit csak lehet és így 60 ms-ra, kb. 3,5 fps-re csökken a késleltetés mértéke.
Menürendszer, távirányítók
Gyorsan lelőjük a poént: a menürendszer és a távirányító együttesen a tévé gyenge pontja. Kezdjük a menüvel: ha csak a külsőt és a beállítási lehetőségeket nézzük, akkor nincs különösebb gond, sőt, minden paraméter nagyon részletesen beállítható. A kezelés mégis rossz, részben azért, mert a menü nagyon lassú. További probléma, hogy az egyes lapok esetén semmi nem jelzi, ha nem fért ki minden opció (nincsenek lefelé és/vagy felfelé mutató nyilak), és esetleg lejjebb is mehetnénk. Ezeken a gondokon elvileg firmware frissítéssél lehet segíteni, reméljük a javítások nem sokáig váratnak magukra. (Ha a tévé látja az Internetet, akkor a firmware frissítés automatikusan megtörténik). Ezen kívül néhány beállítást sikerült jól elrejtenie a mérnököknek, a MAC-cím például nem teljesen logikus módon a Hálózat tesztelése menübe került, nem pedig a „sima” Hálózat menübe.

Menü nyitókép
Távirányítóból kettőt is kapunk: egy kicsit, ami csak a tévé bekapcsolására, a csatornaváltásra és a hangerő megváltoztatására szolgál, valamint egy nagyot, amivel a tévé minden funkciója elérhető. A kicsi inkább csak érdekesség, a nagyobbik kezelővel viszont nem voltunk igazán elégedettek, sem a formája nem tetszett (túl vaskos, nem illik a tévéhez), sem az egyes gombok elhelyezkedése.

Távirányítók
A legnagyobb gondunk az volt, hogy a menüben való lépkedést sikerült jól elrontani: a navigációra a középső tekerhető tárcsa szolgálna, amit azonban négy irányban nyomni is lehet. E két megoldás azonos funkciót vált ki. Ha csak az egyik, vagy csak a másik verzió lett volna beépítve (mi inkább a nyomhatóságra szavazunk), akkor minden rendben lenne, a kettő ötvözése viszont a rutintalan usert könnyen az őrületbe kergetheti. Ha a nyomásnál egy picit véletlen eltekerjük a tárcsát, könnyen lehet, hogy két ellentétes parancsot adunk (például fel és le egyszerre), s így ezek kioltják egymás hatását.
Végül nem tetszett az sem, hogy a gyakori képjellemzők (képarány, színprofilok, stb.) egy külön gyűjtőmenübe kerültek (Tools menü), mert így a képarányok közötti váltáshoz vagy a színprofilok léptetéséhez nehezebb hozzáférni.
Multimédia
A tévé néhány multimédiás funkciót is kapott, ezek közül elsőként a Media Library-t vizsgáltuk meg. Ennek segítségével képeket nézhetünk, zenét hallgathatunk illetve filmeket is nézhetünk – USB-s adattárolóról, vagy akár DLNA eszközről is. Jó pont, hogy a tévé az NTFS meghajtókat is kezeli, a csatlakoztatott 320 Gbájtos külső merevlemezünkkel is boldogult.
Media Library
A Media Library kezelőfelülete az egyik leghasználhatóbb, ami eddig nálunk járt: gyors és áttekinthető. Egy hibája azért van, elég sokat kell kattintani benne, és ez a távirányítóval nem a legkényelmesebb.
A képek közül a tévé csak a JPEG fájlokat nyitja meg, ezekből viszont simán megette a 4767×6000 pixeles tesztképünket is, és még a képbetöltés sem volt túl lassú. A menüvel ellentétben a médialejátszót egyébként is fürgének éreztük, persze egy kép betöltése tovább tart, mint egy PC-n, de csupán 1-2 másodpercet vett igénybe. (A 4K×6K-s képek 6 másodperc alatt töltődtek be.) Viszont felfedeztünk egy nagy hibát is: alapból képnézegetésnél is aktív a 200 Hz-es képfrissítés, ami vibráló képmegjelenítést okoz. Ha kézzel kikapcsoljuk, akkor ez persze azonnal megszűnik, de nem értjük, hogy ha a szoftver tudja, hogy éppen képeket nézünk (márpedig tudja), akkor miért nem tiltja le ezt automatikusan. Ráadásul, ha a 200 Hz-et itt kikapcsoljuk, akkor a Media Library egészére vonatkozóan letiltjuk, így a videóknál sem lesz majd ez a funkció aktív. A képkezelés ettől eltekintve jó, a Tools menü segítségével még elforgatásra valamint 2× vagy 4×-es nagyításra is van módunk. (Ide kapcsolódó extra, hogy a tévé kézikönyvét elektronikus formátumban, egy USB sticken is megkapjuk, így a tévén is megnézhetjük.)

Media Library
A formátumtámogatás a zenék esetében sem valami nagy, szintén egy formátumra, az MP3-ra korlátozódik, és nincs lejátszási lista támogatás sem. Az egy mappában lévő zenék között viszont a jobbra és balra nyilakkal könnyedén váltogathatunk. Egyéb extra funkciók nincsenek.
Fenti előzmények után a formátumtámogatást illetően félve léptünk be a videók közé, sajnos nem is teljesen alaptalanul. A tévé a rippelt Blu-ray lemezek tartalmával nem tud mit kezdeni, a rippelt DVD-ket pedig, bár lejátssza, nem jó képaránnyal (ez filmtől is függ). Nincs IFO kezelés sem, ami miatt ugrik a menü, és sem a hangsávok, sem a feliratok között nem tudunk váltogatni. Ráadásul kézzel kell megkeresni és elindítani a filmet tartalmazó VOB fájlt. A hangsávok közötti váltás DivX és XviD kódolású AVI fájloknál sem megy, viszont itt legalább a külső SubRip és SSA feliratformátumok támogatottak. A kép felskálázása a tévéadókhoz hasonlóan jó minőségű – nyilván senki ne várjon HD minőséget, és egy PC egy jól beállított ffdshow-val jobbat is tud mutatni, mint a Samsung tévéje, de AVI-hoz képest nagyon jó minőséget kapunk.
A tévé kezeli az MKV fájlokat, de nem tökéletesen. Bár megnyitja a H.264 kódolású 1080p-s videókat is, a tesztfájlok között akadt olyan, amivel nem boldogult (L5-ös AVC). Ennél nagyobb gond, hogy az elektronika nem képes dekódolni a DTS hangsávokat, nem tud a hangsávok között váltani és nem tud mit kezdeni a belső feliratokkal sem. Aztán, bár van WMV/VC-1 támogatás, az ebben lévő WMA stream szintén néma maradt. Az iStore-ból vásárolt nagyfelbontású, AAC hanggal ellátot MOV-okat viszont kifogástalanul lejátszotta a tévé.
Ezek után nehéz értékelni a Media Library-t: bár van, nem működik úgy, ahogyan kellene, és igazából kiszámíthatatlan, hogy melyik fájlokat tudjuk vele megnyitni és melyeket nem. Az is lehet persze, hogy ez szándékos, mert így legalább van okunk megvenni a Blu-ray lejátszót is…
Content Library
A tévé segítségével hozzáférhetünk egy un. Content Library-hez is, amely egy képgalériát, recepteket, néhány játékot, fitnesztanácsokat stb. tartalmaz. Ha őszinték akarunk lenni, ez nem fogott meg minket. Főleg azért, mert elég nyögvenyelősen megy a kezelés, valamint azért, mert csupa olyan infót tartalmaz, amire tipikusan nem a tévé előtt van szükségünk. Ha viszont valaki rákattan, akkor a tartalmat az internetről bővítheti, 512 Mbájtnyi adat erejéig.
Internet@TV
Végül, de nem utolsó sorban a tévé internetről is képes tartalmat leszedni, a tévé ehhez 10 widget-et is kínál. Többségük Yahoo adatot stream-el, a Samsung legnagyobb partnere ugyanis a Yahoo. Hírekhez, tőzsdeinformációkhoz, időjárás-jelentéshez férhetünk például hozzá, de nem hiányoznak a YouTube videók és a netes képgaléria sem, a FlickR személyében.

Internet TV
A gadget-ek alapvetően jól működnek és a megvalósítás koncepciója is ötletes: a widget-ek alapból nem takarják ki az egész képet, sőt akár PBP-t is kérhetünk, ha nem akarunk a filmről lemaradni. Az adatbevitel viszont nyögvenyelős, mert a számgombokkal nem lehet betűket bevinni és az egész rendszer nagyon lomha.
Összegzés
A Samsung nem véletlen nevezte a csúcskategóriába a 8000-es LED-es szériát, az UE-46B8000 XW a képminőséget tekintve az egyik, ha nem a legjobb tévé jelenleg a piacon. És nemcsak HD tartalommal, hanem analóg tévéadásokkal is! A menü és az extra funkciók azonban még nem tökéletesek, ezeken van még mit csiszolni.
- A tesztet a geeks.hu készítette -
(
http://www.geeks.hu )