A Panasonic 32 GB belső memóriával szerelt, HD felbontású videók készítésére alkalmas videokamerája járt nálunk, amely 3 CMOS szenzorral készül és egy sor kényelmi szolgáltatást tartalmaz. Megnéztük, vajon a felvevő megéri-e az árát.

Egyre több otthon a HDTV, ám nagyfelbontású adásból még mindig kevés van. Egy jó videokamera segítségével legalább saját tartalmat gyárthatunk. Rövidesen kiderül, hogyan teljesít a gyakorlatban a Panasonic egyik erre alkalmas csúcsmodellje, a HDC-TM300.


Külső

A Panasonic a videokamera piacon régi szereplő, így tisztában van vele hogyan lehet egy kényelmesen kezelhető kamerát megtervezni. Ez meg is látszik a TM300-on, amely inkább „cső” formájú, semmint magas. Ezt a felépítést igazából a nagyobb objektívek miatt használják a gyártók ebben a szegmensben, de szerencsére a kamerák ettől kényelmesebben is tarthatók, mint az olcsóbb, vékonyabb és magasabb készülékházba épített modellek.

Külső

Tesztünk főszereplője, a TM300 normál kézmérettel tökéletesen kezelhető - akinek meg az átlagosnál nagyobb keze van, az igazából fogás szempontjából úgyis minden otthoni használatra szánt videokamerával elégedetlen lesz.

A kezelőszervek elhelyezkedése a klasszikus sémát követi, jobb kézzel tartjuk a kamerát és ezzel a kezünkkel érhető el a funkciótárcsa, a felvételindító gomb, a zoom billentyűje és az exponáló gomb is. Utóbbi kettő a mutatóujjunkkal teljesen kényelmesen kezelhető, a másik két gombhoz viszont a hüvelykujjunkkal férünk hozzá, amit ehhez eléggé be kell hajlítani. Kicsit kényelmetlennek találtuk ezt a megoldást, de egy előnye mindenképpen van: biztos, hogy véletlenül nem fogjuk leállítani a felvételt vagy kikapcsolni a kamerát „menet” közben.

A többi gomb bal kezünkkel érhető el: öt a kameratestre került, hat pedig az LCD kijelzőn kapott helyett. A kamera vázán található gombokkal az automatikus/kézi fókuszálási módok, az automatikus/kézi beállítások között válthatunk, ki-bekapcsolhatjuk az optikai képstabilizátort és aktiválhatjuk az Pre-Rec funkciót - ezekről később még szót ejtünk. A kijelző alján lévő gombokkal a menüt és a gyorsmenüt érhetjük el, külön gomb szolgál a felvételek törlésére, valamint itt is helyet kapott egy felvételindító gomb és a zoom +/- gombok. Léptetők viszont nincsenek, sem OK gomb, mert a kijelző érintésérzékeny, így navigálni az ujjunkkal tudunk. A kezelés az objektívgyűrűvel lesz teljes, amely alapesetben nagyításra használható, manuális fókuszra kapcsolva pedig a fókusztávolságot állíthatjuk vele.

A fő kezelőszervek elhelyezése jó

A kijelző 270 fokban forgatható, így filmezhetünk úgy is, hogy a kamerát a fejünk fölött vagy éppen lent, a törzsünk mellett tartjuk, és úgy is, hogy az objektívvel szemben állunk. Ha energiát szeretnék megtakarítani, akkor az LCD helyett a keresőt is használhatjuk, ami elektronikus, de kisebb mérete miatt valamivel kevesebbet fogyaszt. (Használatának persze megvan az a hátránya, hogy a csak érintőképernyőről elérhető funkciókhoz így nem férünk hozzá.)

A kijelző alatti csatlakozók

A különféle csatlakozók elhelyezése már nem sikerült ennyire jól. A kijelző alá került az SD-kártya foglalata, az USB port és a videokimenetek, az objektív mellé pedig a mikrofon bemenet és a fülhallgató kimenet - ezzel még nincs is semmi baj. Azonban a tápcsatlakozó az akkumulátor alatt van, így annak lemerülése előtt kikapcsolás nélkül nem tudunk átváltani hálózati áramforrásra.

Hátulnézet

Ezen kívül nem tetszett a vakupapucs helyhiány miatt alkalmazott megoldása sem - az önmagában jó dolog, ha van lehetőség külső vaku használatára, azonban az ehhez szükséges adapter felhelyezésekor érezhetően csökken a kamerát tartó kéz helye, kényelmetlenebbé téve ezzel a TM300 fogását.

Külső vakupapucs

A kamera alsó részén egyetlen fontos dolog található, mégpedig az állványra való rögzítéshez szükséges szabványos csavarmenet, ami tökéletes helyre került: az optika tengelye mentén találjuk és elég távol az akkumulátortól ahhoz, hogy szükség esetén az áramforrást állványon is kicserélhessük.

A csomagolás a kamera, az akkumulátor és a töltő mellett tartalmaz egy USB-kábelt, kompozit+audio és RGB szettet, a vakupapucs kivezetését, egy vaskos kézikönyvet illetve egy telepítő CD-t, amire a HD Writer AE 1.0 került fel. HDMI kábelt nem kapunk, ami feltéve, hogy tévénken van komponens videobemenet a minőség szempontjából nem túl nagy gond: a kamerával úgysem lehet progresszív videókat készíteni (viszont HDMI nélkül a VIERA Link nem működik).


Belső

A HDC-TM300 a Panasonic egyik csúcsmodellje, tudását tekintve azonos a HDC-HS300-zal. A két kamera között a különbség mindössze annyi, hogy tesztünk alanya egy 32 Gbájtos flash adattárolót tartalmaz, a HS300-ba pedig egy 120 Gbájtos HDD került. A Panasonic a felsőkategóriában nagyon régóta háromszenzoros rendszert használ, így a HDC-TM300-ba is három CMOS lapka került. Ezek mérete 1/4,1 col, és egyenként 3,05 Mpixeles felbontásúak. Ebből effektív munkát videók készítésekor érzékelőnként 2,07 Mpixelnyi végez, ha pedig állóképeket készítünk, akkor 2,65 vagy 2,35 attól függően, hogy 3:2-es vagy 4:3-as képarányú képeket szeretnénk készíteni. A kamerával csak 1080 soros felvételeket készíthetünk, amely HA, HG és HX módban 1920×1080 pixeles, HE módban pedig 1440×1080 pixeles felbontást jelent. Állóképekből többféle méret is készíthető attól függően, hogy videózás közben készítjük-e a képet vagy sem és attól függően, hogy 4:3-as, 3:2-es vagy 16:9-es képarányt választunk. Videózás közben (és szerintünk ez a legfontosabb) csak 16:9-es képeket készíthetünk, 3840×2160 vagy 1920×1080 pixeles felbontással.

Leica Dicomar objektív

A Panasonic a TM300-ban Leica objektíveket használ. A beépített Dicomar tizenkétszeres átfogású, 35 mm-es rendszerre átszámolva (videók esetében) 44,9-539 mm-es látószöget ad, fényereje pedig F1,8. Szükség esetén a kamerára további lencséket és szűrőket is felszerelhetünk, 43 mm-es szűrőátmérővel. Az objektív optikai képstabilizátort is tartalmaz, amely a nagy átfogás miatt mindenképpen szükséges kiegészítő; 10-12×-es nagyítást használva kézből viszont még ezzel együtt is érződni fog kezünk remegése. A tizenkétszeres optikai mellett egyébként 30×/700×-os digitális nagyítást is kérhetünk. Habár a digitális nagyítást általában nem szoktuk szeretni, 30×-os határig engedve a kamerát még mindig kb. DVD minőségű felvételt kapunk, így bizonyos esetekben mégis érdemes lehet a kisebb érték engedélyezése. Arra viszont készüljünk fel, hogy ebben az esetben már az optikai képstabilizátor sem elég hatékony, állványra is szükség lesz (vagy legalábbis egy jó helyre, ahol a kamerát le tudjuk támasztani).

A kihajtható LCD 2,7 colos, 16:9-es és 230 ezer képpontot tartalmaz. Kihajtásával és behajtásával a kamera automatikusan be- illetve kikapcsol, ezzel is értékes akkumulátorkapacitást megtakarítva. Ha behajtjuk, akkor a belső keresőt a nézőke kihúzásával aktiválhatjuk. A kamera bekapcsolása elég gyors, csupán 2 másodpercet vesz igénybe - legfeljebb ennyi idő kell tehát ahhoz, hogy elindíthassuk a felvételt.

A kijelző 270 fokban forgatható

A videok és fényképek a 32 Gbájtos belső memóriára vagy SD-kártyára rögzíthetők, később a két adattároló között szabadon mozgathatók. A Panasonic HDC-TM300 négyféle felvételi módot ismer, amelyek mindegyike 1080 soros felbontású és mindegyik esetében 50 félkép készül másodpercenként (50i). A kamera a HD videokamerák számára optimalizált AVCHD kódolást használja, amely MPEG-4/H.264 alapú. A HA mód bitrátája 17 Mbps, a HG módé 13 Mpbs, a HX módé 9 Mbps a HE módé pedig 6 Mbps. A 32 Gbájtos belső memóriával ezzel rendre a következő felvételi idők érhetők el: 4 óra 17 perc, 5 óra 30 perc, 8 óra 22 perc és 13 óra 31 perc.


Használat közben

A HDC-TM300, amint azt a felsőkategóriás otthoni kameráktól megszokhattuk, kétféle üzemmódban is használható; automatikus módban és kézi beállításokkal. Biztosak vagyunk benne, hogy a többség szinte mindig automatikus beállításokkal használja majd a kamerát, ami nem is baj, mert az elektronika elég jól sikerült, és a paramétereket rendre helyesen állítja be. Videokameránál a kézi beállítások alkalmazása amúgy is sok időt vesz igénybe, főleg külső helyeken, ahol a fényviszonyok annyira gyorsan váltakoznak, hogy akár percenként lehetne a fehéregyensúlyt, a záridőt vagy éppen a blendét állítani. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy mennyire nehéz a fókuszt is folyamatosan a tárgy távolságához igazítani. (Persze azért az igaz, hogy ha rászánjuk az időt, akkor a jó kézi beállításokkal készíthetünk igazán tökéletes videókat.) Viszont a manuális paraméterezhetőség így sem hasztalan, zárt térben például nagyon jól jöhet.

Gyorsmenü (1)

Gyorsmenü (2)

Gyorsmenü (3)

Az automatikus mód mellett a kamera képes a Panasonic fényképezőgépekről már ismerős iA módban is működni, amikor is az elektronika minden paramétert beszabályoz helyettünk - ezt használva többnyire jó eredményt kapunk, de nem mindig, inkább a „sima” automatikus módra szavazunk helyette, ahol néhány „kattintással” kikapcsolhatjuk azokat a képjavítókat, amelyekre adott szituációban nincs szükségünk (pl. ellenfény-kompenzáció, bőrlágyítás, stb.)

A kamera fogása véleményünk szerint jó (vakupapucs nélkül), az akkumulátorral együtt 435 g-os tömeg pedig elég ahhoz, hogy a kamerát normál körülmények között megfelelően stabilan tartsuk. A zoom kezelése majdnem tökéletes, nemcsak a fenti csuszka segítségével, hanem a gyűrűvel is rendkívül finoman lehet közelíteni illetve távolítani a témához. Egy helyen mégis változtatnánk picit a működésén: abban az esetben, ha a digitális zoom is be van kapcsolva, jó lenne, ha a 12×-es állásnál (tehát akkor, amikor az optikaiból digitális nagyítás lesz) megállna egy pillanatra a folyamat, jelezvén, hogy elértük az optikai-digitális határt.

A kamera több kényelmi szolgáltatást is tartalmaz, amelyek egy része valóban hasznos, míg mások kevésbé működnek jól. Az egyik legjobb dolognak az egyre több kamerában megtalálható előfelvétel készítésének lehetőségét tartjuk; ha ezt a funkciót aktiváljuk, a kamera pufferbe rögzít három másodpercnyi videót. Amikor megnyomjuk a felvétel gombot, nemcsak az adott pillanattól történő dolgok, hanem az előző három másodperc is rajta lesz a felvételen, így semmi fontosról nem fogunk lemaradni. Habár a Pre-Recnek keresztelt megoldás nagyon hasznos, csak akkor érdemes használni, amikor valóban szükség van rá, mert nyilvánvaló okokból jobban meríti az akkut.

A TM300 AGS-t is kapott; egy giroszenzoros érzékelő segítségével az elektronika érzékeli a kamera helyzetét, és abban az esetben, ha az objektív lefelé néz, leállítja a felvételt. Ezzel igen kínos pillanatoktól kímélhetjük meg magunkat, nem fordulhat elő például az, hogy lemerül a kamera, miközben felveszi a földet, amint éppen egy hegycsúcsot mászunk meg. Viszont az AGS-re is érdemes odafigyelni, mert ha bekapcsolva tartjuk, akkor meg az fordulhat elő, hogy nem vesz fel valamit akkor, amikor kéne: például bekapcsolt AGS-sel nem tudjuk lefilmezni egy hídról a mélységet.

A kamera (TTL) fókuszrendszere kellően gyors de ami még ennél is érdekesebb, képes az arckövetésre. Tulajdonképpen a kompakt fényképezőgépekben meglévő egyre fejlettebb arcfelismerő rendszerek után nem meglepő, hogy a videokamerákba is belekerül ez a szolgáltatás - azonban nem tartjuk eléggé kiforrottnak ahhoz, hogy rá mernénk bízni magunkat.

Követő automata fókusz és fényerőállítás

Alapvetően jó az ötlet: elég megérinteni a kijelzőn azt a területet, amire fókuszálni szeretnénk, és a kamera végig fókuszban tartja az adott pontot (és mellesleg a fénymérést is ezen a területen végzi el). De csak elvileg, mert tesztünk során többször is előfordult az, hogy a fókuszpont picit odébb ugrott, tehát ezen a rendszeren lenne még mit fejleszteni.

Az elektronika kérésre grafikusan is segít: ha kérjük, becsíkozza a tökéletesen fehér, tehát nagy valószínűséggel beégett területet, ami főleg akkor nagy segítség, ha manuális beállításokat használnunk, másrészt többféle segédvonal közül is választhatunk. További érdekes és hasznos funkció a gyorsított felvétel készítésének lehetősége: ezt aktiválva a kamera 1, 10, 30, 60 vagy 120 másodpercenként rögzít 1-1 képkockát, s mivel lejátszásnál marad a normál 25 fps-es képsebesség, a felvétel olyan lesz, mintha felgyorsították volna. Hasznos például naplemente/napfelkelte filmezéséhez.

Főmenü

A menürendszer és a kezelhetőség összességében jó, főleg azért, mert a leggyakoribb funkciókat a Panasonic külön gyorsmenübe költöztette. A kezelést az is segíti, hogy minden menüponthoz egy rövid súgó is tartozik (amit ki lehet kapcsolni, ha már tudjuk, hogy mi mit csinál).

Video menü (1)

Video menü (2)

Fotó menü

Beállítások (1)

Beállítások (2)

A kamerához egy infrás távirányító is jár - ezzel a TM300 minden fontos funkcióját elérhetjük.

Távirányító

A szériaakkumulátor feltöltése kevesebb, mint két órát vesz igénybe. A Panasonic szerencsére külön töltőt mellékel ehhez a művelethez, de a megoldás mégsem tökéletes, mert a töltő bölcső része a hálózatról való működtetéshez is szükséges. A teljesen feltöltött 1250 mAh kapacitású szériaakumulátorral 71 percnyi videót tudtunk készíteni, ha folyamatosan filmeztünk, 62 percnyit, ha több apró jelenetet rögzítettünk és 52 percnyit, ha rövid videókat készítettünk és alkalmanként a Pre-Rec szolgáltatást is használtuk. Ezek bizony jóindulattal is csak átlagos értékek, egy napot egy akkuval szinte biztos, hogy nem bír ki a kamera, így célszerű legalább egy tartalék akkumulátorral is felszerelkezni. Alternatívaként nagykapacitású akkut is választhatunk, amiből két típus is létezik; az egyik kétszeres, a másik közel ötszörös kapacitást nyújt.


Kép- és hangminőség

Sokak szemében a TM300 legnagyobb hibája az lehet, hogy csak váltottsoros felvételek készíthetők vele, ám az igazság az, hogy ez a gyakorlatban nem jelent minőségbeli hátrányt - elég, ha arra gondolunk, hogy a HD adások többsége szintén 1080i formátumban érkezik és azok minőségével sincsen semmi gond.

A Panasonic a háromszenzoros rendszerre esküszik, ami elvileg jobb a képzaj szempontjából. Gyakorlatilag is, de a CMOS szenzorok kisebbek, mint mondjuk a Sony vagy a Canon esetében, így a zajszint terén a három nagy gyártó ugyanazt tudja. Képzaj normál fényviszonyok között a TM300-nál sincs, a kontúrokat élesnek, a színeket pedig megfelelően élénknek találtuk. Csodák viszont nincsenek, beltérben és sötétben a Panasonic kamerájának képe is zajos lesz, a fénymennyiséggel fordítottan arányosan. Ami az éjszakai felvételkészítést illeti, elvileg 1 lux fényerősség már elég ahhoz, hogy színes felvételeket készítsünk, azonban a valóságban ennél sokkal több kell ahhoz, hogy a végeredmény értékelhető is legyen. A legjobb megoldás egy infra fényforrás beépítése lenne, de úgy látszik, ez továbbra is a Sony kamerák kiváltsága marad. A zajszűrés normál beállítással szerencsére nem agresszív, így a fontos részletek mindenhol megmaradnak, bekapcsolt színes éjszakai módban azonban ennek ellenkezője igaz.

A képminőséggel HA és HG módban ezzel együtt elégedettek voltunk. Korábban már említettük, hogy ez 17 és 13 Mbites bitrátát jelent, ami ugyan jóval kisebb, mint a szinte napra pontosan egy éve nálunk járt Canon HG21 esetében beállítható maximális 24 Mbps, de tömörítési hibákat ennél a két beállításnál nem fedeztünk fel. A 9 Mbps-os HX mód viszont HDTV-n már érezhetően gyengébb képminőséget ad, több helyen is felfedezhető a tömörítésből adódó blokkok kialakulása; nem érdemes HG-nél lejjebb adni. Ez persze azt is jelent, hogy bele kell férnünk öt és fél órányi műsoridőbe, de azért ez nem tűnik annyira lehetetlen feladatnak.

A kamera hangminősége a beépített (egyébként ötcsatornás) mikrofonnal csak átlagos, a dinamikatartomány nem tűnt elég kiegyensúlyozottnak - ami főleg a magas hangok illetve az emberi beszéd erőteljesebb jelenlétében figyelhető meg és van minimális szélzaj is. Érdemes külső mikrofonnal próbálkozni, ami a TM300 esetében is sokat javíthat a helyzeten.


Összegzés

Funkcióit és a képminőséget tekintve teljesen elégedettek voltunk a HDC-TM300-zal. A kamera minden olyan beállítási lehetőséget tartalmaz, amire a hobbivideósoknak szüksége lehet, és nemcsak automata, hanem manuális módban is használható. Nagyobb beépített adattárolót el tudnánk képzelni - akinek 32 Gbájt nem elég, az nézzen körül a merevlemezes vonalon. A kamera leggyengébb pontja az akkumulátor, de ettől eltekintve a TM300-nak komoly hibája nincs - az árcédulán viszont látszik, hogy a Panasonic ezt a kamerát nem tömegterméknek szánja.

- A tesztet a geeks.hu készítette -

( http://www.geeks.hu )

Kapcsolódó termékünk