Célkeresztben a japán gyártó kedvező árú, IPS panellel megtámogatott, LED háttérvilágítású 3D tévéje.

Panasonic TX-L42ET5

Panta rhei! Azaz minden változik, jelentette ki Herakleitosz kb. időszámításunk előtt 500-ban, és hogy milyen bölcs volt, mi sem mutatja jobban, mint hogy állítását 2012-ben a szórakoztatóelektronika univerzumában is konkrét példák támasztják alá. Ki gondolta volna például akár még csak néhány évvel ezelőtt is, hogy a Panasonic az LCD tévékre nagyobb hangsúlyt helyez majd, mint a plazmákra?

Pedig idén pont ez a helyzet, legalábbis ami a modellválaszték nagyságát illeti: a folyadékkristályos darabok számukban már felülmúlják a rivális eljárást. Sőt, korábban az is elképzelhetetlennek tűnt, hogy a vállalat tévéi a 3D megjelenítéshez ne az aktív shutteres technológiát használják, hiszen mindig karakteresen kiálltak mellette. Azonban a trendeket ők sem hagyhatják figyelmen kívül, így az ET5 személyében az év elején piacra dobták első passzív polarizációs 3D eljárásra épülő készüléküket. Hogy milyen nagy szerepet szánnak a sorozatnak, mi sem mutatja jobban, minthogy a márka jelenleg legnagyobb LCD televíziója, egy hatvan hüvelykes darab is ezen széria tagja. A közelmúltban már kipróbáltunk egy Panasonic plazmát, így adta magát, hogy most egy LCD-t is berakjunk a nagyító alá. Az ET5 mellett szólt különlegessége mellett, hogy az idei, 3D-kompatibilis tévék között az olcsóbbak közé tartozik.


Régi vágású dizájn

A Panasonic vállalati filozófiájában hangsúlyosan jelenik meg a hagyományok tisztelete, ami termékeik, legalábbis tévéik külsején is meglátszik. Sosem tartoztak a dizájnforradalmárok közé, és az idei évben még a szokásosnál is konzervatívabbra vették a figurát. Az ET5-re pillantva semmilyen jel nem árulkodik arról, hogy 2012-ben járunk – nyoma sincs a más gyártóknál idén felbukkant, ultravékony káváknak vagy a különleges, egyedi kialakítású, nyakkal egybeöntött talpaknak.

A keret vastagsága egészen pontosan három centiméter, amivel egyébként nem lenne különösebb baj. A fényezéssel sem, hiszen a kényes-fényes feketét végre száműzték, és szép matt sötétszürke a tévé, viszont érthetetlen okból egy átlátszó éllel látták el, amit a dél-korai gyártók két-három évvel ezelőtt már előttek. Ennek elvileg kristályos hatást kellene keltenie, de ez egészen ritkán jön össze. Ezenkívül különösebb díszítőelemet nem vetettek be, mindössze egy-egy szolid Panasonic és Viera logó került a keretre.

A vezérlőgombok a hátlapon kaptak helyet, kezelésük kissé nehézkes, csak vészhelyzetben jöhet szóba használatuk. Az ezüstszínű talp és a nyak színében harmonizál a tévével, de ez azért ma már alapelvárás. Az Edge-LED háttérvilágításnak köszönhetően a készülékház vastagságát sikerült 3,5 centiméter körül tartani (igaz, alul található egy ötcentiméteres kitüremkedés is). Tömege állvány nélkül 15 kilogramm, azaz nem kell attól tartani, hogy kiszakítja a falat. A csatlakozók a hátlapra kerültek. A négy darab HDMI (egyik ARC támogatású) mellett elhelyeztek rajta két USB-t, egy SDXC-kompatibilis kártyaolvasót, egy-egy D-Sub, komponens, kompozit, digitális és analóg audio-, SCART- (átalakítóval) és Ethernet csatlakozót, CI slotot, valamint egy fejhallgatóaljzatot.


Képminőség

Bár a Panasonicnak van saját, LCD paneleket fejlesztő és gyártó üzeme, mégis, amikor meghallottuk a "passzív 3D" szókapcsolatot, két betű kezdett villogni az agyunkban: LG – ugyanis jelenleg a dél-koreai vállalat az, aki a hátán viszi ezt a technológiát. A passzív 3D-s Toshiba, Sony és Philips tévékbe is az ő alkatrészeik kerülnek, így nem okozott volna meglepetést, ha kiderül, hogy itt is ez a helyzet. A vállalat hazai képviselete hivatalosan ezt nem erősítette meg, de a neten kicsit kotorászva kiderül, hogy reális ez a feltételezés. Egy szó mint száz: az ET5-be LG IPS paneleket építenek.

Mivel a háttérvilágítást biztosító fénykibocsátó diódák oldalra kerültek, ezért arra azért lehetett számítani, hogy a fényerő eloszlása nem lesz teljesen homogén. A felhők ennek megfelelően megvannak, de tévénézés közben jelenlétük nem tűnik fel. A betekintési szögek átlagos 2D használat esetén vízszintesen és függőlegesen is szinte hibátlanok, csak ha nagyon oldalról nézi valaki, akkor kezdenek torzulni a sötét árnyalatok. Viszont a 3D módnál már nem lehet nagyon ugrálni, mert ahogy az ember kiemeli fejét a tévé síkjából, rögtön a szétesik a kép.

Aki a Pana plazmáknál megszokott ultratermészetes színekre számít most is, annak csalódnia kell. A képvilág ugyanis (nem túl meglepő módon) a dél-korai gyártók egyes tévéinél megszokott, harsányabb tónusokkal operáló modelleket idézi. Ízlés dolga, hogy ki mit szeret, tehát ezzel alapvetően nincs gond. Azzal viszont már igen, hogy a bőrszín megjelenítése nem sikerült minden esetben tökéletesre. Főleg az SD anyagok esetén tűnik fel a túlságosan pirospozsgás, természetellenesen rózsaszín arcok nagy száma. Azonban az utánhúzás, ami az olcsóbb LCD tévéknél még mindig elő-előforduló effekt, itt nem jelentkezett.

A logók, illetve a képernyőn átfutó szövegek megjelenítése nem ütközött problémába, azaz ezek nem estek atomjaikra, nem is akadoztak. A száz hertzes képfrissítési rátának köszönhetően az akadozás egyébként sem nagyon jellemző, bár azért villámsebesen szálló tenisz- vagy krikettlabdánál azért fel-feltűnt, hogy olykor nem volt teljesen folyamatos a kép. Amennyiben ez valakit nagyon zavar, akkor aktiválhatja a beépített, Intelligent Frame Creation névre hallgató interpolációs eljárást.

Ezen kívül csak a zajcsökkentő P-NR került be a készülékbe, mint képjavító technológia. Ezt a satnya alacsony felbontású tévéadások esetén nem túlzás akár közepesre vagy automatára állítani, ugyanis a kép hajlamos néha csúnyán bepixelesedni, illetve olykor remegő aura jelenhet meg pillanatokra az objektumok körül. Ennek következtében összemosódhatnak bizonyos képrészletek, amin viszont a képélesség növelésével lehet ezután segíteni. Úgyhogy el lehet bíbelődni szépen az egyes paraméterekkel, de a lényeg az, hogy van rá esély, hogy élvezhető, jó minőségű képet kapjunk, és ez a legfontosabb. A nagyfelbontású anyagok esetén egyébként egyáltalán nincsenek ilyen problémák, olyankor a P-NR nyugodtan kilőhető.


Képarány

A Panasonic tévéitől megszokhattuk már egy ideje, hogy az eredeti arányokon minimálisan torzító automata képkitöltés pazarul működik. Ennek ellenére, aki szeretné, választhatja a 16:9, a 14:9, a 4:3 és a valós módot is. Sőt, három nagyított profil is bekerült a szórásba, ami értelemszerűen gyenge szeműeknek vagy látássérülteknek lehet hasznos, viszont ilyenkor számolni kell azzal, hogy egyes részletek lelógnak a képernyőről. A tévé monitorként is használható, működik az 1:1-es leképezés, viszont ehhez ki kell kapcsolni a 16:9 pásztázás funkciót.

Tévézés, műsorújság, 3D

Digitális adások

A csatornák menedzselésének nem jutott fő menüpont a grafikus kezelőfelületen, a Beállítások alól érhető el ez a funkció. Itt mód nyílik az egyes adók helyének megváltoztatására, a kézi hangolás elindítására, illetve a Kedvenc csatornák listába állítására és szerkesztésére, valamint lecsekkolható a jel erőssége is. A csatornakeresést egyébként a legjobb az automatikára bízni: pikk-pakk végez vele, és addig is be lehet dobni egy kávét.

A jelfeldolgozásra sem lehet panaszunk, hisz bár csak egy félfülü (az egyik antennarúd "valahogy" eltört), kisteljesítményű szobaantennát használtunk, és így sem volt semmi gond. A kép nem hullott atomjaira, nem pixelesedett be, és az elektronikus programmagazin (EPG) is gond nélkül bejött. A földfelszíni digitális adások vételére szolgáló DVB-T mellett ellátták a kábelekre szánt DVB-C tunerrel is, és a ráapplikált CI kártyabemenetnek köszönhetően a fizetős adások kikódolása is biztosított, (persze csak abban az esetben, ha valaki kifizette az árát). Természetesen amennyiben vannak, akkor a feliratok megjelenítésére is mód nyílik, illetve a hangsávok között is lehet válogatni.


EPG

Az elektronikus tévéújság legegyszerűbben a távvezérlő Guide gombjának megnyomásával nyitható ki. Egyszerre hét csatorna kétórányi programja fér ki a képernyőre, amivel ebben a versenyben a középmezőnyben foglal helyet. Arra is mód nyílik, hogy a műsorok között szelektáljon az ember azok típusa szerint (film, hírek, szórakozás, sport, gyermek, zene, művészet/kultúra, társadalmi/gazdasági, oktatás, életmód), sőt az is kiválasztható, hogy csak az ingyenes, a fizetős vagy a nagyfelbontású csatornákat jelenítse meg. Maga a grafikus felület nem túl szép, és a kis ablakban futó aktuális tévéadás is hiányzik.

Az időzítő azért beprogramozható (az emlékeztetés és a műsorrögzítés is), illetve természetesen ez a lista később szerkeszthető. Az Info gomb megnyomásával itt is lekérhető az aktuális program rövid ismertetése, illetve ez akkor is megtehető, ha épp a műsort nézi az ember, és nem az EPG-t böngészi.


Passzív 3D

Az LG hasonló eljárást alkalmazó tévéivel ellentétben itt a háromdimenziós kép beállításánál a felhasználónak nem sok variációs lehetőség áll rendelkezésére. Mindössze azt adhatja meg egy háromfokozatú skálán, hogy milyen agresszív legyen a térhatás, de még maximumra állítva sem vészes a helyzet, a minimumon pedig gyakorlatilag érzékelhetetlen a 3D.

A frame-by-frame, top-and-bottom és side-by-side szabványokkal is megbirkózik. Elméletileg felismeri ezeket, és automatikusan átvált az elektronika 3D módba, ám amennyiben ez nem történne meg, márpedig erre is akadt példa, akkor ez manuálisan is aktiválható a 3D gomb megnyomásával. Ami jó hír, hogy a crosstalk effektus gyakorlatilag nem jelentkezett, és az akadozás is csak nagyon gyors mozgások esetén tűnt fel minimális mértékben. Működik a 2D-3D konverzió is, azonban ez nyilván nem helyettesítheti a speciális, 3D kamerákkal rögzített tartalmat. Mindenesetre néhány műsortípusnál, azaz lassú természetfilmeknél, animációs alkotásoknál, stúdióbeszélgetéseknél, statikus hátterű sportoknál beválhat.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy a polarizációs technológiából fakadóan legjobb minőségű frame-by-frame anyagoknál is a maximális felbontás 1920x540 pixel (ráadásul a legtöbb anyag ennél gyengébb, általában 960x540 képpont), úgyhogy a Full HD-t a 3D esetén el lehet felejteni. Bár a képen csak két szemüveg látható, a dobozba a tévé mellé négy darabot pakol a Panasonic.


Előzetes és ideális beállítások

Öt előre beprogramozott profillal lehet gazdálkodni, azonban sajnos a saját felhasználói fiók hiányzik a sorból. Azaz az egyiket mindenképp fel kell áldozni, amennyiben valaki a saját ízléséhez igazítaná a képet. A legjobb erre a Dinamikust felhasználni, ugyanis ennél a kép túlságosan élénk, világos, így teljesen természetellenes az összhatás. Persze egy világos környezetben, tehát például egy szórakozóhelyen, kirakatban vagy egy hotel halljában ez a jó megoldás, de lakásban nem igazán működik.

A Normál már egy fokkal jobb, bár ez is meglehetősen világos, és a kép SD tartalmak esetén sokszor csúful bezajosodik. A Mozi viszont teljesen használható, de ezt is lepofozza a True Cinema. A Játéknál alaphelyzetben már ki vannak kapcsolva a különféle, képminőséget módosító funkciók, így az input lag elméletileg ilyenkor a legalacsonyabb.

Egy kalibrátorral, illetve a LaCie Blue Eye Pro névre hallgató alkalmazás segítségével vettük szemügyre tüzetesebben az előzetes beállításokat. Sorrendben ezek a következők: Dinamikus, Játék, Normál, True Cinema. A kép jobb oldalán látható, hogy a bemért 18 szín milyen mértékben tér el a referenciától. Ennek meghatározására használatos a delta E, ami egy olyan numerikus érték, amely két különböző szín távolságát határozza meg egy színrendszeren belül. Minél kisebb a delta E értéke egy adott színnél, annál közelebb áll a referenciához, vagyis annál jobb.

Itt pedig következzenek az általunk és a kalibrátor által legjobbnak vélt beállítások. Mint az látható, itt a legnagyobb erőfeszítések ellenére sem sikerült jól bekalibrálni a képet, pedig a műszer szerint mindent jól csináltunk, mégis csak ennyire futotta. A fehéregyensúly értékeinek megváltoztatása alaphelyzetben nem lehetséges, ehhez a Beállításoknál engedélyezni kell a speciális képbeálltások menüpontot.

Hangzás

A felhasználó kedvére módosítgathatja a mély- és magas hangszín arányát, illetve a balansszal is elszórakozhat, ha nem elégedett a gyári profilokkal. Ebből kettő (Zene, Beszéd) került be a kínálatba, amelyek már nevükben is jelzik, hogy milyen jellegű tartalmakhoz szánják őket.

Naná, hogy innen sem hiányozhat a virtuális térhatású hangzás (V-Audio/V-Audio Surround), amely a valóságban nagyjából úgy működik, mint más tévéknél: azaz sehogy. Viszont az Automata erősítésszabályozásnak van értelme, ez ugyanis módosítja az aktuális hangerőt, amennyiben az nagyon eltér az előzőleg nézett csatorna vagy bemenet hangerejétől. Azaz nem kell attól tartani, hogy vöröslő fejjel üvöltve jön át a szomszéd, ha átkapcsolunk egyik adóról a másikra. A két tízwattos, rejtett hangsugárzó nem produkál kiemelkedő hangminőséget; aki dinamikára, szépen brummogó basszusra vágyik, az jobban teszi, ha beszerez egy épkézláb audiorendszert. Viszont cserébe nem is zörög, kattog vagy cicereg, és a készülékház zavaró berezonálásával sem kell számolni.


Kezelés és Viera Connect

Távirányító

A készülék mellé járó bumfordi távirányító nem egy dizájndíjas darab, ráadásul a háttérvilágítás is hiányzik róla. Viszont az is igaz, hogy kellően masszív, akkor sem megy tönkre, ha véletlenül leejti az ember. A matt fényezés is jó választás volt, hiszen ezen az ujjlenyomatok és az egyéb szennyeződések kevésbé látszanak meg, mint a fényes feketén.

Azért dicséret jár, hogy a gombok mérete és formája is eltérő, így nem nagyon lehet őket összekeverni. Ráadásul számukra sem lehet különösebb panasz, hiszen minden lényeges funkció elérhető közvetlenül, az ezek közötti eligazodást pedig feliratok és apró ábrák segítik.


Menürendszer

A menürendszer ma, a komplex Smart rendszerek korában kicsit ódivatúnak tűnik. Az alkalmazott tipográfiai elemek a szokásosak, tehát a színes, látványos ábrák uralják a kijelzőt, amelyeken első pillantásra látszik, hogy milyen funkciókat, paramétereket rejtenek. A struktúra felépítése logikus és kellően sekély, így a navigálás még egy laikus számára sem okozhat problémát. Főleg, hogy az egyes menüpontokról az alsó információs sávban rövid ismertető is olvasható. Ez nem rossz, de nem helyettesítheti a részletes leírást tartalmazó kislexikont, ami ebből a tévéből sajnos hiányzik.

A Viera Tools gombbal előcsalható az alul megjelenő, világos, színes ábrákkal operáló gyorsmenü, ahonnan közvetlenül elérhetőek a különféle médiaállományok, a csatlakoztatott eszközök, illetve az internetes tartalmak is.


Viera Connect

A tévébe a korábban már megismert okostévérendszer került, hiszen a cég nem tesz különbséget e tekintetben a premium- és a középkategóriás termékek között. Azt túlzás lenne állítani, hogy az iparág leginnovatívabb megoldásáról lenne szó a Viera Connect személyében, hiszen az elérhető alkalmazások száma jóval kevesebb, mint amit az e területen vezető szerepet betöltő konkurensek kínálnak.

Így összesen körülbelül 70 alkalmazás érhető el, és ezek száma állítólag folyamatosan nő. Ezek között jelenleg mindössze egyetlen magyar nyelvű tartalom található meg: a Startlap.hu, de hogy őszinték legyünk, többre nagyon nincs is szükség. Egyedül talán a tévéújságként is funkcionáló kulturális programajánló, a Port.hu hiányzik. Persze az olyan kötelezőnek tekinthető appok megvannak, mint a YouTube, a DailyMotion, a Picasa, a Facebook vagy a Twitter. Emellett az EuroSport konzerv anyagai is megtekinthetőek, sőt a Skype segítségével a videotelefonálás is megoldott.

Ehhez viszont kompatibilis kamera szükséges, amit viszont nem kaptunk a tesztkészülékhez, úgyhogy nem tudjuk megmondani, hogy mennyire és hogyan működik mindez a valóságban. A felhasználóbarát kezelőfelület jól néz ki, a szoftverek letöltése és telepítése kellően sebes, és a böngésző sem hiányzik a tévéből. Ráadásul az USB-n keresztül csatlakoztatott egerek és billentyűzetek kezelését is támogatja, ami jelentősen megkönnyíti a vezérlést és a navigációt.


Médialejátszó 3D támogatással

Idén végre az összes Panasonic tévébe került már integrált médialejátszó, azaz ez a szolgáltatás innen sem hiányzik. Mivel a képeket, dalokat és videókat nem képes egyszerre kezelni a rendszer, ezért előzetesen ki kell választani, hogy filmnézésre, képnézegetésre vagy zenehallgatásra használnánk. A kezelés egyszerű: a fájlok és mappák között a nyilakkal lehet ugrálni. Ezekből egyszerre 18 darabnak jut hely a képernyőn, amivel nincs gond, azzal viszont igen, hogy nevük nem fér ki, hanem csak az első öt betű látható.

Fotók és zenék

Csupán a JPG kiterjesztésű képek megjelenítésére nyílik mód, ami ma már édeskevés. Ráadásul ezekről semmilyen információ nem kérhető le, még a nevüket sem sikerült a kijelzőre varázsolni, nemhogy a fájlokba kódolt EXIF adatokat. A diavetítés funkció elindítható, ennek beállításai (szóljon-e aláfestőzene a képváltás alatt, milyen sebességgel kövessék egymást a képek, valamilyen effekt színesítse-e ezt a folyamatot, illetve legyen-e keret a fotók körül) bármikor módosíthatóak. Ez meglehetősen felhasználóbarát megoldás, az már viszont kevésbé, hogy nem lehet lejátszási listát összeállítani a fájlokból. Tehát aki ilyesmiben gondolkodik, annak előtte ezt számítógépen kell elvégeznie.

A zeneszámok esetén sajna ugyanez a helyzet, viszont itt legalább a formátumtámogatásra nem lehet panasz. Az elmaradhatatlan MP3 mellett ugyanis a WMA, sőt a veszteségmentesen tömörített, ezáltal igen jó minőséget biztosító FLAC állományok lejátszása is megoldott. Az ID3 tagek kezelésére elméletileg képes, viszont a gyakorlatban akadtak problémák, hiszen egy-két dal vagy album nevének megjelenítésekor egyszerűen sztrájkba lépett. A lejátszófelület szép, de semmi extrát nem kínál, azaz nem érhetőek el innen a hangbeállítások, és a számok egybecsúsztatása sem lehetséges.


Filmek

Sajnos a videó szekció sem hibátlan, és némiképp meglepést okozva elsősorban a kezeléssel akadtak problémák. Például egészen nevetséges módon a távvezérlőn elhelyezett funkciógombok (play, pause stb.) egyáltalán nem működnek itt. Ezután joggal merül fel a kérdés, hogy ezek egyáltalán akkor minek is kerültek rá az eszközre? A kurzorral előhívható virtuális kezelőfelület helyettesítheti ezt, kár, hogy itt az elektronika kissé lassan reagál a távirányító gombjainak megnyomására. Ennél is nagyobb baj, hogy semmilyen úton-módon nem nyílik rá lehetőség, hogy pontosan megadjuk, honnan is szeretnénk indítani a lejátszást. Más modelleknél ez pedig a virtuális csúszka vagy a számok segítségével akár századmásodperce beállítható. Az pedig már csak hab a tortán, hogy sokszor hiába az Info gomb nyomkodása, az „USB” feliraton kívül semmilyen más információt nem árult el a fájlról.

Rendben, a kissé nehézkes kezelés és a hiányosságok kerültek a mérleg egyik serpenyőjébe, viszont a másik oldalon pedig ott van a formátumtámogatás és úgy általában a képminőség, amibe egyszerűen nem lehet belekötni! Minden egyes videót tökéletesen színhelyesen, akadozás nélkül játszott le, és a hangok is rendben voltak. Ebben a tekintetben egyértelműen a piacvezetők közé tartozik ez a médialejátszó. A tesztcsomag bevetése után pedig az is kiderült, hogy az egyébként is problémás Killa_sample-ön kívül az összes fájllal elboldogult. A termékkommunikációban erről sok szó esett, de attól még ráküldtünk a netről letöltött különféle demo 3D anyagokat (Half SBS, MKV és MPG kiterjesztés, Side-by-side és Top-and-bottom formátum). Ezeket azonnal felismerte, és automatikusan térhatásúvá alakította. A külső feliratok kezelésére képes, viszont a karakterek kicsik, és méretük sem módosítható, így nem mindig látszanak jól.


Értékelés

Elég vegyesek érzéseink e tévével kapcsolatban, hiszen egyrészt szimpatikus, hogy a cég erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a passzív technológiát is beemelje a kínálatába, ráadásul az árát is igyekeztek alacsonyan tartani, ugyanakkor a modell korántsem nevezhető hibátlannak.

Noha a kép minősége ideális beállítások mellett nem rossz, a saját fejlesztésű IPS Alpha panelekkel megtámogatott Pana LCD-k szintjét nem éri el, hogy a plazmákról ne is beszéljünk. Dizájn terén is elmarad az iparág vezető termékeitől. Persze nem minden a fél centiméter vékony fémkeret, ezt felesleges is lenne elvárni egy ilyen kategóriájú modelltől, de átlátszó műanyag élre akkor sem ad semmi magyarázatot. Pedig alapvetően ezzel a füstös, enyhén metálos színvilággal nem lenne baj, és a talp is ízléses. A kezelés emberbarát, és a távirányító is jól használható, bár tény és való, hogy nem egy szép példány. Megszólalásban sok extrát nem produkál a tévé, és a virtuális térhatású hangzás szokás szerint csak marketing, viszont legalább hibái sincsenek. A passzív 3D jól működik, bár a függőleges betekintési szögön volna mit javítani, ám az is igaz, hogy crosstalk effektus nincs, és a 2D->3D konverzióban is van fantázia.

A médialejátszó formátumtámogatása hibátlan, már ami a filmeket és a zenéket illeti, hiszen a képekkel kapcsolatban azért marad hiányérzet az emberben. Bár a kezelés lehetne sokkal jobb is, de a videók minősége kárpótol mindenért. A digitális tévéadások sem állítják komoly kihívás elé, hisz a jelfeldolgozás tökéletes, még egy kacska szobaantena sem fektette kétvállra, és az EPG is jól használható. Az okostévérendszeren azonban van még mit fejleszteni, remélhetőleg jövőre ezen változtatnak..

prohardver.hu

Kapcsolódó termékeink:
Panasonic TX-L32ET5E
Panasonic TX-L37ET5E
Panasonic TX-L42ET5E
Panasonic TX-L47ET5E
Panasonic TX-L55ET5E