Kipróbáltuk a vállalat saját fejlesztésű, IPS Alpha paneljével megtámogatott LCD tévéjét. Nem okozott csalódást!

Panasonic TX-L42E30

A Panasonicról mindenkinek a plazma jut eszébe, amiben van is valami, hiszen a vállalat a techológia lángjának utolsó örzői közé tartozik. Viszont a tényeket a japán konszern sem hagyhatja figyelmen kívül: kis képméret mellett gazdaságosabb az LCD technológia alkalmazása, így a kínálatukban értelemszerűen megtalálhatóak az ilyen készülékek is. Sokakkal ellentétben úgy gondolkodnak, hogy ha már csinálnak valamit, akkor csinálják rendesen, így az elmúlt években felhúztak néhány néhány erre szokosodott gyártóüzemet. Tehát a nagy piaci szereplők között azon kevesek közé tartoznak, akik házon belül állítják elő saját fejlesztésű paneljeiket. Régóta szerettünk volna már kipróbálni egy új IPS Alpha panellel ellátott Panasonic tévét, és most a vállalat hazai képviseletének köszönhetően módunk nyílt arra, hogy rávessük magunkat a TX-L42E30 típusjelzésű modellre.

Konzervatív design

A Panasonic vállalati filozófiáját még mindig az alapító Konosuke Matsushita által lefektetett elvek határozzák meg, amelyekben erőteljesen visszaköszönnek a hagyományos japán kultúrát és életmódot meghatározó alapok. Tehát a tradíciók védelme, a tiszta, erőteljes, ám mégis egyszerű formák és vonalak. Nem véletlen, hogy ezek az elvek a Panasonic termékeken is meglátszanak. Többek között ezen a tévén is, melynek külsejére a konzervatív szó illik leginkább.

Sehol semmi csicsa, a különféle bazári átlátszó műanyag éleknek nyoma sincs, a sokszor idétlen hatást keltő színezgetés is elmaradt. Éppúgy, mint a kerekített élek vagy a vonalak megtörését célzó hullámvonalak, kidudorodások. Egyetlen díszítőelemnek a frontfelület alsó részén elhelyezett, enyhén fémes tónusú vékony sáv tekinthető, amely azonban nagyon visszafogott. Leginkább csak akkor tűnik fel, ha megfelelő szögben esik rá a fény. A modell nem a mostanában favorizált keret nélküli dizájnvonalba tartozik, azaz a keret nem egy síkban van a képernyővel. A káva sajnos fényes fekete fényezést kapott, ami ugyan elegánsnak hat, bár mára teljesen elkoptatottá vált, és az ujjlenyomatok is sütnek róla.

A nyak egyáltalán nem is látszik, a talp pedig egyszerűségében tökéletesen illeszkedik a tévéhez. Mindent összevetve az rögtön látszik, hogy egy Panasonic modellről van szó, az idei darabok szinte teljesen ugyanígy festenek, ám a tavalyiakhoz képest sincs nagy változás. A készülék kapott három USB portot, négy HDMI csatlakozót, került rá egy-egy komponens és kompozit bemenet, analóg és digitális audiokimenet, D-Sub csatlakozó, fejhallgató ajzat, illetve Ethernet csatlakozó. Nem hiányzik róla a fizetős adások dekódolásához szükséges CI Slot, illetve a kártyaolvasó sem. Egy ilyen kaliberű tévéből 2011-ben már nem maradhatnak ki a DVB-T/-C digitális tunerek sem, így ezeket is megkapta.


Különleges kezelés

Menürendszerek

A Panasonic most is úgy döntött, hogy más gyártóktól eltérően nem egyetlen nagy komplex batyuba pakolja az összes menüpontot, hanem kisebb különálló csoportokba helyezte az egyes funkciókat. Ez első hallásra lehet, hogy bonyolultnak hangzik, viszont a végeredmény egy felettébb könnyen és gyorsan elsajátítható, logikusan felépített kezelőfelület. A fontosabb paraméterek jó része ráadásul több úton is elérhető.

A távirányítón nem központi helyen (konkrétan a bal felső sarokban) elhelyezett Menu gomb megnyomása után kerülünk a rendszermenübe, ahol a kép- és hangbeállítások mellett mód nyílik a nyelv, pontos idő beállítására, gyerekzár aktiválására stb. Az eligazodást kis ábrák is segítik, sőt az alsó információs sávban rövid szöveges magyarázattal is szolgál arról, hogy az egyes funkciók pontosan milyen célt szolgálnak. Remek, látványos és felhasználóbarát megoldás, tökéletesen helyettesíti a máshol extraként egyre többször felbukkanó kislexikont. A rendszer egyébént felépítéséből fakadóan igen sekély. Az egyes menüpontokhoz maximum két lépcsőt kell megtenni, azaz eltévedni gyakorlatilag lehetetlen.

A Panasonic láthatóan meglehetősen büszke a Viera Tools rendszerre, hiszen ehhez a csoporthoz egy nagyméretű, színes gomb megnyomása után lehet eljutni. Itt kapott helyet a médialejátszó, itt csatlakoztathatóak HDMI-n keresztül a különféle perifériák, itt nyílik mód a rögzített anyagok kezelésére, és innen érhetőek el a különféle internetes tartalmak is. A kialakítás eltér a tradícionális menüktől. A viszonylag nagyméretű, színes ábrák jól mutatnak, és még hosszabb magyarázatot is fűz hozzájuk a készülék. Az egyéb opciók, tehát a bemenetek elérése vagy a feliratok hozzáadása a távirányítón elhelyezett funkciógombok megnyomásával történik. Ez persze feltételezi, hogy az ember tudja, hogy mi hol van, de mint fentebb volt róla szó: gyorsan belejön az ember, mint kiskutya az ugatásba.

Távirányító

Az idei trendeknek megfeleleően a távirányító kimondottan funkcionális darab, dizájnról nem is igen lehet beszélni. A felhasznált anyagok minőségére viszont nem lehet panasz. Maga a felület strapabíró, matt szürke műanyagból készült, amely ellenáll a karcolásoknak, és az ujjlenyomatok sem látszanak meg rajta. A gombok megfelelő méretűek, az esetek túlnyomó többségében világosan látszik, melyik mire való.

Képminőség

Analóg világ

Figyelem-figyelem: minden idők egyik legjobb analóg tunerje került ebbe a tévébe. A mai világban, amikor egyes gyártók azzal hárítanak, hogy a digitális világ küszöbén már nem igazán foglalkoznak az analóg jelekkel, akkor ez különösen nagy jelentőséggel bír. (Itt jegyeznénk meg, hogy a szolgáltatók által a felhasználóknak adott médiaboxok jó része csak SCART csatlakozón keresztül képes az adatok továbbítására, ami azt jelenti, hogy a tv már analóg jeleket fogad). A kép minősége még a legsatnyább források esetén is remek. Még azoknál a csatornáknál se volt gond, amelyek a legtöbb nálunk járt tévét megfektették.

A szokásos képhibák egyike sem jelentkezett. Tehát nincs utánhúzás, a logók, illetve animált szövegek megjelenítése problémamentes. A villódzás is felejtős, a ferde vonalak sem cikcakkosak, remegés vagy pixelesség sem jelentkezik. A színvisszaadásban sem lehet sok kifogást találni, kivéve, ha az emberi bőrre kerül a sor. Sajnos itt nem a legtökéletesebb a végeredmény, és korrekcióra sem ad módot a készülék.

Digitális majális

Digitális jelek, illetve valamilyen perifériáról származó, nagyfelbontású külső jelek kezelése esetén ennyi panasz sem lehet. A kép a tévéadások esetén nagyon-nagyon rendben van. A csatornakeresés kulturált, gyors. A máskor is használt egyszerű szobaantennával kezdtünk bele az adathalászatba, és nem csalódtunk. Az adás ugyan néha szétesett, de ez sajnos egyelőre még teljesen általános, az viszont pozitívum, hogy ez a tévé is képes ellátni energiával az antennát, így azt nem kell külön a hálózati áramforráshoz csatlakoztatni.

A betekintési szög a szokásosnál valamivel nagyobb, de persze a termékkommunikációban említett 178 fokot itt sem kell komolyan venni. Olyan 160 foknál kezdenek látványosan kivilágosodoni a sötét árnyalatok, és tovább oldalazva szépen követi őket a többi tónus is. Mivel Edge-LED háttérvilágítást alkalmazó panelről van szó, ezért nem lepett meg túlságosan, hogy a háttérvilágítás nem teljesen homogén. A felhősödés azonban egyáltalán nem jelentkezik olyan agresszívan, mint az ugyanilyen eljárást használó modellek többségénél tapasztaltunk korábban.


Képjavító eljárások

Manapság hajlamosak a tévéket teletömni számos jól hangzó, ám a valóságban sokszor keveset mutató képjavító technológiával. Ebbe a darabba nem került túl sok ilyen, ami nem is olyan nagy baj, mert tapasztalataink szerint ez jó néhányszor csak felesleges, ritkán használható sallang. Az Élénk színek aktiválása esetén az elektronika állítólag magától ragyogóbbá teszi a színeket, de ha hurkával pofozgatnának, akkor se tudnánk megmondani, hogy ez tulajdonképpen mit is jelent a valóságban. Az Intelligent Frame Creation automatikusan ellensúlyozza a képkockák sebességét, így likvidálva a szakadozó mozgásokat, aminek a végeredménye a simább és tisztább képminőség. Lehet, hogy csak placebo hatás, de mindenesetre úgy tűnt, van értelme ezt aktiválni, sőt a maximum fokozat sem túlzás. A Felbontás javításának nyilván csak az alacsony felbontású tartalmak esetén van értelme, ott viszont szépen muzsikál, az analóg tévéadások megjelenítésének pedig különösen jót tesz.


Medialejátszó

A beépített médialejátszó elérhető a Viera Tools, illetve a megfelelő kurzorgombok püfölésével, de előhívható a bemenetválasztásra módot adó AV vagy az SD Card gomb megnyomásával is. Kiválasztható, hogy milyen típusú médiafájlok között kotorásszon a modell, a fényképek és a zenék mellett nem meglepő módon bizonyos korlátok között audiovizuáilis tartalmak lejátszása is megoldott.

Fotók

Gyakorlatilag egy teljes értékű digitális fótóalbumot applikáltak ebbe a tévébe. Kérhető keret a képek köré, megnézhetőek fekete-fehérben, illetve szépia módban, és kijelölhető, hogy diavetítés esetén milyen effekt mellett történjen meg a váltás. Lehetőség nyílik nagyításra, módosítható a képváltás ideje, aktiválható az újrajátszás, és külön háttérzene is kérhető. Három beépített melódiát tartalmaz a készülék, ám ha valaki úgy gondolja, saját ízlésének megfelelő dallal is fokozhatja az élvezeteket. Saját lejátszási lista is összeállítható, az I gomb megnyomásával pedig infókat kapunk a fájl nevéről, elkészítésének idejéről, illetve a felbontásról. A kisméretű, előzetes képek jól mutatnak, és csak azokat a könyvtárakat mutatja az eszköz, amelyekben megtalálható a támogatott formátum. Itt el is érkeztünk az egyetlen gyenge ponthoz: csak a JPG képek megjelenítése jöhet szóba, tehát a PNG, BMP, TIFF, GIF, pláne animgif mind felejtős.

Zene

Itt már azért komolyabb gondok vannak, amelynek elsődleges oka az, hogy nem lehet listás nézetet kérni. Az ikonok ugyan szépek, viszont nem fér ki még az előadó neve sem, nemhogy a szám címe. Sajnos lejátszási listát sem sikerült fabrikálni, tehát csak azok a dalok szólaltathatóak meg egymás után, amelyeket előzőlőeg egy könyvtárba rendeztünk. Ráadásul az ID3 tagek kezelése sem megoldott, így egy szám elindítása után hiába jelenik meg egy kifejezetten ízléses felület, a dolog távol áll a tökéletestől. Az viszont nagyszerű, hogy a hangbeállítások módosítása során nem lép ki innen, tehát a rendszermenü behívásával nyugodtan molyolgathat az ember a paraméterekkel, amíg meg nem talállja a számára leginkább tetszőt. A formátumtámogatás e szolgáltatás esetében sem a tévé erős oldala: MP3 mellett még WMA kiterjesztésű fájlokat képes megszólaltatni, a többi néma csönd.

Videó

Természetesen a Prohardver teszteknél már megszokott tesztanyagot dobtuk oda a tévének. Sajnos ez a funkció sem tökéletes, hiszen a HD TV (BDAV_1080p@8Mbps.m2ts), illetve H.264 (TS) (MPEG_1080i@6.5Mbps.ts) fájlokat fel sem ismerte, a 9,7 Mbps bitrátájú MKV fájl lejátszását pedig egész egyszerűen megtagadta. A Windows Media Videónál csak a hanggal akadtak gondjai, és ugyanez volt a bibi a két QuickTime fájllal. Az nem igazán lepett meg minket, hogy a Killa_sample bolondot csinált belőle, de legalább felismerte és elindult, igaz, egy másodperc után le is állt. A maradék, tehát a DivX, az XviD, illetve a 3,8 Mbps MKV rendben volt, csak ez egy picit kevés. Abban azért lehet bízni, hogy a szoftverfrissítések orvosolják ezt a problémát.

A külső feliratokat képes megjeleníteni, sőt még arra is módot ad, hogy több közül lehessen kiválasztani a legszimpatikusabbat. A szöveg grafikája viszont nem az igazi, világos háttér előtt gyakorlatilag láthatatlan.

Hang- és képbeállítások

Megszólalás

Sajnos az integrált hangrendszerrel e modell esetében sem bántak túl bőkezűen. Mindössze két, tízwattos maximális kimeneti teljesítmény leadására képes, rejtett hangszóró került bele. Csodákat tehát felesleges várni tőle. Ennek ellenére egészen dinamikusan szólal meg a készülék, és ami még fontosabb, hogy zavaró pörcögést, csicsergést, zizegést sem produkált.

A hangbeállításokra a szokásosnál jobban odafigyeltek. Bár csak három előzetes opció közül lehet választani (Beszéd, Felhasználói, Zene), viszont a sávos hangszínszabályzó ebben a kategóriában ritkaság. Így tehát tényleg mindenki a saját ízlése szerint határozhatja meg a megszólalást, ami szimpatikus szolgáltatás, bár gyaníthatóan nem sokan fogják kihasználni. Az szintén jó húzás, hogy a beállítások közé került egy Felhasználói fiók is, így a változtatásokat el is lehet menteni.

Természetesen innen sem maradhatott ki a virtuális térhangzás megteremtésének ígérete, a V-Audio Surround viszont a már megszokott módon a valóságban nem képes erre. Elnézve a beépített hangszórók számát és teljesítményét, ez nem is annyira meglepő, hiszen ez a feladat sokszor még a direkt e célra tervezett hangprojektorokon is kifog. Az Auto erősítés szabályozás funkció viszont jól muzsikál. Ennek aktiválása után az elektronika módosítja az aktuális hangerőszintet, amennyiben az nagyon eltér az előzőleg nézett csatorna vagy bemenet hangerejétől.


Képbeállítások

Ebben a tévében az egyik legérdekesebb dolog, hogy mintha az egymáshoz közel álló funkciók megtervezését teljesen más emberekre bízták volna. Ami az egyikben benne van, az a másikból kimarad. Ugyanez volt a beépített médialejátszónál a fotók és zenék esetében, és most ez köszön vissza itt is. Érthetetlen, hogy ha a hangnál elérhetővé tettek egy felhasználói mentéseket tartalmazó fakkot, ugyanakkor ez a képi beállításoknál hiányzik. Pedig itt még talán több értelme is lett volna. Így ötféle előre beprogramozott opció közül választhat az ember. A Dinamikus, Normál, Mozi és Játék mellett bekerült a szórásba egy True Cinema nevű fiók is. Ezek már nevükben is jelzik, hogy a gyártó milyen tartolomhoz szánja őket, de értelemszerűen nem kell ehhez ragaszkodni.

Egyébként ezek mindegyike jól használható, és körülölelik a beállítások teljes spektrumát. Tehát van sötétebb, világosabb, hideg és meleg színhőmérsékletű stb. Egy kalibrátorral, illetve a LaCie Blue Eye Pro névre hallgató alkalmazás segítségével vettük szemügyre tüzetesebben az előzetes beállításokat. Sorrendben: Dinamikus, Játék, Mozi, Normál, True Cinema. A kép jobb oldalán látható, hogy a bemért 18 szín milyen mértékben tér el a referenciától. Ennek meghatározására használatos a delta E, ami egy olyan numerikus érték, amely két különböző szín távolságát határozza meg egy színrendszeren belül. Minél kisebb a delta E értéke egy adott színnél, annál közelebb áll a referenciához, vagyis annál jobb.

Itt pedig következzenek az általunk, illetve a kalibrátor által ideálisnak vélt értékek. Mint a mellékelt képből is látszik, nem sikerült túl jól a kalibrálás, pedig jó sok időt és energiát beletettünk az legjobb beállítások megtalálásába. Érdekes, hogy a fehéregyensúllyal és a gammával kapcsolatos paramétereket csak akkor lehet elérni, ha PC üzemmódra van állítva a modell.

Extrák

Viera Connect

Mint jól látható, a korábbi Viera Cast új nevet kapott, ebből lett a Viera Connect, ami külsőre nagyon hasonlít a Casthoz, de kibővült egy alkalmazásbolttal, ahonnan különféle internetes tartalmak elérésére alkalmas widgetek érhetők el, mint a YouTube, Picasa, valamint a Skype, aminek teljes körű kihasználásához kell majd egy Skype szett. Reméljük, hogy a Panasonic is rákapcsol a magyar tartalmak fejlesztésére és terjesztésére. Azt azért fontos megjegyezni, hogy a szolgáltatás csak akkor indul el, ha a legfrissebb szoftververzió pihen a készüléken. Ez elvileg sima ügy, hiszen a Connecthez kell egyébként is net. (Viszont ha valaki olyan szerencsétlen, mint én, hogy a szolgáltató sokszor képtelen olyan minőségű kapcsolatot biztosítani, amely nem szakad meg félpercenként, akkor az kimaradhat ennek áldásaiból. Ilyenkor ugyanis a frissítés nem fut végig, USB-ről megoldani ezt nem lehet, tehát lehet menni panaszkodni az illetékeshez, hogy csináljanak már végre valamit.)

Rögzítés

A készülék módot ad a különböző tévéműsorok felvételére, bár ehhez jó néhány feltételnek teljesülnie kell: élő adást rögzíteni kizárólag digitális forrásból lehet USB-s HDD-re vagy memóriakártyára. Előbbinél megkötés, hogy minimum 512 MB-osnak kell lennie, utóbbinál pedig 160 GB a minimum határ (max. 3 TB). A késleltetett (time-shift) lejátszás megoldott, ugyanakkor másolásvédelmi okok miatt a felvett műsorokat csak és kizárólag azon a készüléken tekinthetjük meg, amelyiken felvettük; tehát se PC-n, se másik ugyanilyen tévén nem tudjuk visszanézni a felvett anyagot.

EPG

Az Elektronikus Program Magazin a Guide gomb megnyomásával érhető el, és csak digitális sugárzású műsorok esetén használható. A felépítés a szokásos, szerencsére a Panasonic mérnökei nem gondolták úgy, hogy meg kell reformálniuk a világot. Bár már láttunk szebben kidolgozott kezelőfelületet, itt ez másodlagos a funkcionalitás mellett. Természetesen lehetséges a műsorokkal kapcsolatos információk lekérése, sőt az is, hogy típusuk szerint rendezzük csoportba az egyes műsorokat. Így kiválaszható, hogy csak a filmeket, gyermekeknek szóló adásokat vagy sportprogramokat jelenítse meg. Az EPG-n keresztül programozható be előre egyes műsorok későbbi rögzítése is.

3D

Nincs, és nem is hiányzik.


Értékelés

A mérleg egyik serpenyője sem marad érintetlen ebben az esetben. A negatívumok között kell megemlíteni a médialejátszót. Ugyan mint digitális fotóalbum tökéletes, azonban zenelejátszóként nem ez a helyzet, a mozgóképek esetén pedig a támogatott formátumok viszonylag keskeny köre az, ami homlokráncolásra készteti az embert. Kis apróság, de idetartozik a bőrszín megjelenítése, amely sokszor némiképp természetellenes. Ezenkívül már csak az USB keresztül történő frissítés hiányát lehet felróni a készüléknek, amely – bár a tévén kívülálló okok miatt – de problémát okozhat. A Viera Connect rendszernél is van sokoldalúbb megoldás a piacon, viszont így is remekül használható, nem érheti sok kritika.

Az EPG viszont perfekt. Nagyszerűen használható, az egyik legjobb darab, amit valaha láttunk. A menürendszer szintén csodás. A funkcionális távirányítóval együtt igen könnyű, gyors és logikus a kezelése. Ennél viszont sokkal-sokkal fontosabb, hogy a képminőség egyszerűen kifogástalan. Még az elkeserítő minőségű analóg adások esetén is szinte tökéletes a végeredmény. A különféle képjavító eljárások jól használhatóak, és az előzetes beállításokra sem lehet semmi panasz. Annak ellenére, hogy egy kifejezetten hagyományos kivitelű tévéről van szó, a dizájnt sem kifogásolnánk. Ha valaki megkérdezné, hogy ajánlanánk-e neki ezt a modellt, habozás nélkül bólogatni kezdenénk.