Az LG kedvező árfekvésű, sallangmentes, de mégis sokoldalú asztali médialejátszóját teszteltük.

LG BP120

Manapság a piaci résztvevők hajlamosak átesni a ló túlsó oldalára, és termékeiket telizsúfolni rengeteg olyan plusz szolgáltatással, amire a vásárlók nagy részének egyszerűen nincs szüksége. Így egyre ritkább az olyan, Blu-ray meghajtóval rendelkező médialejátszó, ami amellett, hogy megbízhatóságot és minőséget ígérő gyártó műhelyéből származik, nem rendelkezik Smart rendszerrel, nem kínálja internetes tartalmak elérését és a 3D korongok kezelését sem biztosítja – cserébe viszont olcsó. Az LG által piacra dobott, belépőszintű, BP120 névre keresztelt termék azonban technikai specifikációi alapján pont ilyen, így érdemesnek tartottuk közelebbi szemrevételezésre.

Külső

A külsején nem igazán látszik, hogy belépőszintű termékről van szó, simán elférne a vállalat feljebb pozicionált kirakattermékei között, így például a 9.1-es házimoziszett mellé is. Maximum annyi tűnhet fel, hogy a mostanában egyeduralkodó, érintésérzékeny vezérlőgombok helyett a hagyományos kialakítású kezelőfelület került a készülékre. Ez szerintünk egyáltalán nem baj, hiszen ez a megoldás, ha nem is annyira látványos, ám jobban használható, mint az érintőgombok.

A tálcás rendszerű optikai meghajtó a bal oldalra került egy lehajtható ajtó mögé. Középre helyezték a Blu-ray logot és a kikapcsolt állapotban láthatatlan LCD kijelzőt. Ennek neonzöld színe a nyolcvanas évek legrosszabb korszakát idézi, nem igazán értjük, mi szükség volt erre. A jobb szélen helyezték el a külső adattároló egységek fogadására szolgáló USB portot. A kényes lakkfekete frontfelület monotonitását csak az alsó rész félgömb alakú bemélyedése töri meg. Bár ennek a fényezésnek megvannak a hátrányai, itt mégsem zavaró, ugyanis a tévé alatt nem nagyon látja az ember, és nem is igen fogja összetapogatni.

A készülékház nagyon helyesen fémből készült, egész strapabírónak tűnik. Bár nem dobálgattuk, úgy fest, hogy nem horpad be, ha rátesznek valamit a tetejére vagy ha véletlenül leesik az asztalról. 35 centiméter széles, 19 cm mély és négy centiméter magas, tömege körülbelül másfél kilogramm. A passzív hűtésű termék szellőzőnyílásait az oldalfalra és a hátlapra vágták, s bár méretük kicsinek tűnt, elegendőnek bizonyultak, hiszen még órákon át tartó használat során sem melegedett át a készülék. Interfész-kánaánról nem beszélhetünk, ugyanis az előlapi USB-n túl mindössze egy HDMI és egy koax csatlakozó került a hátoldalra.


Blu-ray lejátszó és felhasználóbarát kezelés

Optikai meghajtó

A modell optikai meghajtója a lassan-lassan elterjedni látszó BDXL szabvánnyal még nem birkózik meg, emellett a 3D anyagokkal sem boldogul. Viszont ezen kívül az összes létező lemezformátumot kezeli, így tehát a Blu-ray Media és a BD-R/RE diszkek mellett a DVD +R/RW, illetve CD (CD-Audio, CD-R/RW) lemezek lejátszására is képes. De arra azért oda kell figyelni, hogy már minimálisan sérült vagy szennyezett korongok (vagy ha a felvevő lencséje koszos volt) megfektethetik.

A stabilitással egyébként semmi gond nincs, belépőszint ide vagy oda, arra nem volt példa, hogy elromlott volna a tálca motorja, esetleg megrágta vagy kiköpte volna a lemezt. Az LG modellekre egyébként eddig sem volt jellemző ez, és jó szokásukat itt is megtartották. Fagyni sem fagyott, ami viszont régebbi modelleknél azért elő-előfordult.

Teljesen a nulláról indulva 5,5 másodperc telik el addig, amíg a főmenü megjelenik a képernyőn, és nagyjából ugyanennyi időre van szükség ahhoz, hogy elinduljon a lejátszás. Ennél ugyan vannak gyorsabb termékek is a piacon, viszont az is igaz, hogy egy átlagos igényű felhasználónak valószínűleg megemészti, hogy mondjuk másfél helyett tizenegy másodpercet kell várnia.


Kezelés

A modell a tavalyról megismert menürendszert örökölte, azaz a grafikus kezelőfelületet a médiatípusok (film, zene, fotó), illetve a beállítások fiók nagyméretű ikonjai uralják. Az alsó grafikus sávból tájékozódhatunk az esetleges funkciógombok feladatairól, illetve az a kislexikonszerűség sem hiányzik, ami információt szolgáltat az egyes opciók, paraméterek szerepéről.

A beállítások alatt lehet megváltoztatni a képarányt és a felbontást. Megadható a nyelv (tud magyarul is), és bekapcsolható a DRC, amely megakadályozza a hangerő hirtelen megnövekedését. Maga a menürendszer amellett, hogy jól néz ki, igen könnyen kezelhető. Felépítése logikus, valószínűleg még az is könnyedén elboldogul vele, aki korábban nem nagyon látott közelről ilyen készüléket.

A filmek kezelése sem egy ördöngösség, hiszen a távirányítón ott kuksolnak az ezer éve megszokott funkciógombok, tehát a Play, a Pause és kis barátaik, így akár maximum hatszoros sebességgel is bele lehet tekerni egy videóba. Akinek ez nem tetszik, az percenként léptethet a megfelelő kurzorgombbal. Ezzel azonban ki is fújt a dolog, se a képernyőn megjelenő grafikus csúszka, se virtuális fejezetekre osztás nincs, még az is hiányzik, hogy az ember másodpercre pontosan megadja számokkal, hogy honnan folytatná a lejátszást. Ez csak azért meglepő kicsit, mert az LG korábbi – persze ennél jóval drágább – modelljeibe ezeket beépítette.


Beépített médialejátszó

Ma már egy alapkészüléktől is alapelvárás, hogy a külső forrásból származó képeket és videókat megjelenítse, a zeneszámokat megszólaltassa. Bár az LG ezen a téren inkább a trendkövetők és nem az úttörők közé tartozik, ez a szolgáltatás innen sem hiányzik.

Az előlapon elhelyezett USB 2.0 portján keresztül csatlakoztathatóak külső adattároló egységek (FAT16, FAT32 vagy NTFS fájlrendszerű külső merevlemez, illetve pendrive jöhet szóba). A készülék maximum négy partíciót képes kezelni, és arra is ügyelni kell, hogy használat közben ne rántsuk ki az USB eszközt, mert az ettől végzetesen károsodhat. (Bár ezt minden gyártó elmondja, azért általában nem szokott ebből probléma lenni.) Digitális fényképezőgéppel, videokamerával és okostelefonnal nem lehet csatlakoztatni, illetve azok a termékek is felejtős, amelyek használatához külön program szükséges. Számítógéppel sem kapcsolható össze, és bár elméletileg rendelkezik két gigabájt memóriával (ez a Smart termékeknél a letöltött appok raktározására szolgál), az nem használható adattárolásra. A modell nem képes az összes típusú médiaállomány egyszerre történő kezelésére, így előzetesen ki kell választani, hogy fotókat vagy videókat nézegetne az ember, esetleg zeneszámokat hallgatna-e meg. A fájlok vagy könyvtárak között a kurzorral lehet ugrálni.


Videók

A megszokott tesztpakk elindítása után konstatáltuk, hogy a két MOV állomány, és a huncut Killa_sample kivételével mindegyikkel jól kijött. A kép teljesen színhelyes volt, azt különféle ronda képhibák nem csúfították el, akadás sem jelentkezett, és a hangok is rendben voltak. Ez nem is volt nagyon meglepő, mert ezen a téren a vállalat általában jól teljesít. A videók kezelése pont úgy történik, mint a Blu-ray filmeké, úgyhogy erre nem térünk ki megint.

A külső feliratok megjelenítésével nincs gond, ám csak akkor, ha annak neve megegyezik a lejátszott fájl nevével. Ugyan a karakterek mérete és színe nem módosítható, háttér sem pakolható mögéjük, azonban ez mégsem akkora gond, hiszen a szöveg általában jól olvasható.


Jukebox

Mivel a veszteségmentesen tömörített, ezért jó minőséget kínáló FLAC formátum támogatása ebben a termékkörben egyáltalán nem evidens, ezért aztán kellemes meglepetést okozott, hogy ez a modell képes lejátszani az ilyen típusú fájlokat. Emellett a WMA és MP3 kiterjesztésű zeneszámok kezelése is megoldott, de ez azért alapelvárás. Lejátszási lista nem hozható létre, pedig az jól esett volna, és a számok automatikus átkeverésére sincs mód.

Az ID3 tageket, azaz a számokba kódolt metaadatokat (előadó, stílus, album stb. ) képes feldolgozni és megjeleníteni az egyébként kimondottan ízléses kialakítású lejátszófelületen.


Digitális fotóalbum

A lejátszási listát a képek esetében is el lehet felejteni, de ez is megoldható, ha valaki a kívánt fájlokat korábban számítógépen egy mappába rendezte. Viszont a fotók alá lehet zenéket pakolni, sőt különféle effektekkel fel is dobható a képváltás, aminek sebessége háromfokozatú skálán állítható. Ezenkívül a fotók forgathatóak és nagyíthatóak, azonban a rendszer az EXIF adatok (milyen géppel, milyen beállítások mellett készült a fotó) kezelésére nem képes.

A JPG, TIF, PNG és GIF kiterjesztésű fájlok mellett az animált GIF-ek megjelenítése is biztosított. Nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy az LG BP120 formátumtámogatás tekintetében a mezőny nagy részét lefőzi, beleértve más gyártók prémiumkategóriás termékeit is.


Távvezérlő és értékelés

A távvezérlőt kézbe véve a legszembetűnőbb a gyártó azon szándéka, hogy ott spóroljanak, ahol csak lehet. Az LG-től megszokott nagyméretű, okosan kitalált és kidolgozott példányok helyett itt egy teljesen szimpla darab került a dobozba. Ugyan a dedikált funkciógombok számára nem lehet panasz, de valahogy nem nyerte el a tetszésünket, amibe biztos bejátszik a kialakítás mellett a kopogós műanyag borítás is. Ezek után az már nem is volt túlzottan meglepő, hogy háttérvilágítás nincs rajta.

Vélemény

A belépőszintet ezen készülék esetében úgy értelmezte az LG – szerintünk nagyon helyesen –, hogy a funkciók számát csökkentették, viszont ami belekerült, abban gyakorlatilag nincs hiba. Így a BP120 egy remek választás lehet mindenki számára, aki nem a trükköket, a csilli-villi divatos kapcsolódó szolgáltatásokat keresi, és a 3D-re sincs szüksége, "csak" szeretné lejátszani optikai adathordozón, pendrive-on vagy külső merevlemezen tárolt filmjeit, zenéit és képeit. A kezelést nem bonyolították túl, a menürendszer logikus és jól néz ki, ami a távirányítóról ugyan nem mondható el, viszont a funkcionalitással ott sincs gond. Az optikai meghajtó stabil, fagyástól nem kell tartani, és a korongok épségéért is felesleges aggódni. A rendszer ráadásul kategóriájához képest villámgyorsan áll fel.

A támogatott médiaformátumok köre is dicséretet érdemel. Még a közép- és felsőkategóriás, hasonló jellegű termékeknél sem általános a FLAC és animgif állományok kezelése, és az sem mellékes, hogy a videók nem akadnak, zavaró hibák nem jelentkeznek, azaz a képminőség rendben van. Az tény, hogy dizájndíjakat nem ezzel fognak kaszálni, de ez a termékcsalád nem is erről szól. X forintért már hazavihető, és bár vannak ennél egy-két ezressel olcsóbb darabok is a piacon, nyugodatan kijelenthető: az LG BP120 egy igen jó ár/érték arányú termék, csak ajánlani tudjuk mindenkinek.

proherdver.hu

Kapcsolódó termék:
LG BP120