Különlegesen hasznos és érdekes funkcióktól duzzadó fényképezőgépet kaptunk a Canontól bemutatóra.

Külvilág, ergonómia

A gyártó bevált formavilágot kölcsönzött legújabb kompakt csodájának, a PowerShot SX230 HS-nek. Már korábban is megcsodálhattuk az érdekes, de vitathatatlanul letisztult formájú SX sorozat vonalvezetését, mint például a tavaly nálunk járt SX210 IS-nél. Bár az újonc szinte teljesen ugyanabban az öltözékben került porondra, ám apró eltérések mégis akadnak, melyek a gép tetején és hátoldalán találhatóak - de ezekről picit később.

Az előlapon az optika mindkét oldalán apró nyílást láthatunk; ezek a beépített sztereó mikrofon „fülei”. Természetesen az SX230 HS-ről sem maradhatott le az erős, vöröses fényű AF segédlámpa, ami azonban nem csak áldást hoz a házra: főleg portréfotók készítésénél lehet zavaró, hogy a téma (ez esetben személy) megvilágítása nem marad abba az AF rendszer élesre állásával. A kis fényforrás az esetek többségében egészen addig ontja magából a fényt, míg a kép rögzítése (tehát a kioldó teljes lenyomása) meg nem történik. Portréalanyunk jó esetben csak hunyorog ennek hatására, rossz esetben pedig el is fordul.

A kis vaku, amely a készülék bekapcsolására magától felnyílik (ezt persze megakadályozhatjuk, ha ujjunkat rajta hagyjuk), továbbra is a hátulról nézett bal felső sarokban csücsül. Ezt igény szerint fel-, illetve lecsukhatjuk kézzel. Fénye viszonylag gyenge (bár a menüből igen jól konfigurálható), egyedül derítési célokra alkalmazható.

A hátlapot az újoncnál is a 16:9 oldalarányú kijelző uralja. Nagy mérete ellenére mégis maradt elég hely a tőle jobbra elhelyezkedő kezelőszerveknek, melyek kellően nagyméretűek és megfelelő nyomásponttal jeleskednek. A paraméterező tárcsa egyben a multifunkciós kezelőszerv szerepkörét is ellátja, irányonként megnyomva más-más funkciót érhetünk el segítségével közvetlenül. Felszitázva nincs semmi a hátlapra, de a tárcsa érintésével a kijelzőn megjelenik az adott irányokra bízott szolgáltatás piktogramja. Wow!

A módválasztó tárcsa combosan működtethető. Ez azért is jó, mert így egyrészt nem tud táskából, zsebből elővéve elfordulni, másrészt így stabilan támaszthatja a készüléket fogó kéz hüvelykujját. Az SX230 HS nem rendelkezik semmiféle markolattal, sőt a gyártó ilyesminek még csak látszatát sem akarja kelteni – mégis elfogadható a masina fogása (amúgy is két kézzel fogjuk használni).

Az összes (értsd: mindkét) csatlakozóaljzat a gép testének jobb felső sarkába, egy lenyíló műanyagajtó mögé került. Ez a kis fedél kellően védi az USB és a HDMI portot a porosodástól és egyéb szennyeződésektől.

Alul fém állványmenet látványa fogadja a nézelődőt. A memóriakártya és az akkumulátor egy oldalirányba elcsúsztatható fedél mögé került, amely (meglepő módon) főleg száraz kézzel meglehetősen nehézkesen működtethető.

Az SX sorozat kisebb modelljeinél a bekapcsológomb a váz tetején található. Az SX230 HS-nél ezt a kapcsolót a GPS modul elhelyezése miatt a hátoldalra száműzték, ezért a készülék tetőlapja viszonylag sivár képet mutat. Gyakorlatilag csak a felnyíló vakut és a kioldót, valamint az azt körbeölelő zoomgyűrűt találjuk itt.

Ergonómiailag előrelépés az elődmodellekhez képest (de az SX210 IS-hez képest mindenképp), hogy a zoomolást a nevezett körgyűrű segítségével intézhetjük. A gép fogása nem rossz, de azért nem is egy G12


Menürendszer, működés

A Canon SX230 HS menüje és képernyői szinte teljesen megegyeznek a már említett SX210 IS-ével, ezért itt nem térünk ki újra a rendszerre; akit részletesen érdekel, kérjük, olvassa el korábbi cikkünk idevágó oldalát.

Nagyon tetszett, hogy a gép működése igen gyors, minden gombnyomást azonnal követ, így sosem kell várakozni a fényképező miatt. Bekapcsolást követően 2,41 mp után készülhet el első képünk, majd nem sorozatfelvételi módban is csupán 1,87 másodpercet kell várni két legnagyobb felbontású, legfinomabb minőségű kép közt. A 14-szeres átfogású zoomtartományt két sebességfokozatban lehet végigjárni, attól függően, mennyire erősen forgatjuk el a zoomgyűrűt. Lassú fokozatban 6,07 mp, gyors fokozatban pedig 1,99 mp szükséges a gyújtótávolság teljes tartományának végigzoomolására.

Ekkora gyújtótávolsághoz bizony jól jön a képstabilizátor, mellyel természetesen a Canon SX230 HS is fel lett szerelve. Próbánk során arra a következtetésre jutottunk, hogy körülbelül 1/15-1/20 mp-es záridőt lehet vele folyamatos üzemmódban megfogni ISO 100 és F5.9 rekeszérték mellett a maximális nagyításon. Fenti képeinken az 1/10 -es próba eredménye látható, ami szintén figyelemreméltóan jónak mondható.

Manapság már minden gyártó kompaktjaiban megtalálhatóak a különféle művészi szűrők. Az SX230 HS sem kivétel, összesen nyolc ilyen képi hatás vethető be fotóink megbolondításához. Persze ezeken felül rendelkezésre állnak további filterek, mint például a szépia, a fekete-fehér vagy a film pozitív. Ezeket a művészi szűrők felett is alkalmazhatjuk.

Egyik mániánk a panoráma hatás használata, így elképzelhető kollégánk öröme, amikor a sémák között rátalált a „panoráma segédre”. Sajnos a segéd valóban csak segéd, semmiféle munkafolyamatot nem végez el helyettünk, csupán a fényképezőgép elforgatásának irányát és a képfedési felületet mutatja a kijelzőn. Exponálni, majd a képeket összeilleszteni nekünk kell utólagosan számítógépünkön.

A Canon SX230 HS egyik hasznosnak ígérkező szolgáltatása a GPS adatok hozzáfűzése képeinkhez. Ennek a funkciónak köszönhetően később újra visszatalálhatunk azokra a helyekre, ahol kedvenc képeinket lőttük. Vagy mégsem? Nos, a fővárost járva azt tapasztaltuk, hogy a készülék GPS vevője olyan helyeken sem talál megfelelő mennyiségű és minőségű jelet, ahol elvileg kellene. Egy három irányból szabad rálátással rendelkező nagy kereszteződésben állva negyed órán át nem talált jelet a gép. Feladtuk. Később, a képeket fürkészve vettük észre, hogy az egyetlen fotó, aminek szerepeltek GPS koordináták az EXIF adatai közt, pont az volt, amikor szerkesztőségünk tetőablakából fotózgattunk önfeledten, próbálgatva a 14-szeres átfogású optika gyútávtartományát. Azonban keveredett némi üröm az örömbe, mert a valós és a gép által rögzített koordináták között potom 100 méteres távolság tátong. Mivel ez az egyetlen képünk, amihez sikerült GPS adatokat is rögzíteni, ezért nem tudunk messzemenő következtetéseket levonni, az azonban biztos, hogy nagyon tiszta ég és nagyon jó rálátás kell a masinának, hogy az megfelelően érzékelje a GP műholdakat. A GPS szenzort elvileg folyamatosan bekapcsolva is lehet hagyni, így a készülék logolja útvonalunkat. Sajnos, ezt sem sikerült kipróbálni az említett gondok miatt.

A teljesen manuális mód azonban nagyszerűen működött - egy valóban hasznos szolgáltatás azoknak, akik nem akarnak minden fényképet az automatikára bízni. Persze, lehetőségünk van ezen felül rekesz-, illetve záridő prioritásos módban is dolgozni - ki-ki hogy szeretné.


Képminőség

Az SX230 HS hátulmegvilágított CMOS képérzékelője a szokásosnál alacsonyabb zajszintet ígér, de szemfüles olvasóink már rég tudják, a képminőség nemcsak a zaj szintjétől függ, sőt. Mivel ez a masina a maga 14-szeres optikai átfogásával a szuperzoomok kategóriájába tartozik, ezért nyilvánvaló, hogy bizonyos kompromisszumokra kell majd számítanunk – már, ami az objektív optikai minőségét illeti. Általában olyan háromszoros-négyszeres zoomtartományt lehet még komolyabb optikai hibáktól mentesen (és viszonylag olcsón) megépíteni, e fölött mindig akadnak kisebb-nagyobb problémák, melyeket vagy sikerül korrigálni, vagy nem. A technológiák és a jelfeldolgozó processzorok egyre gyorsabb fejlődésével manapság már több lehetőségük van a gyártóknak az ilyen hibák kiegyengetésére. Míg régebben kizárólag az optikán belüli javításra hagyatkozhattak (így igen drága volt az objektívgyártás), mára már szoftveres úton is lehet számos hibát orvosolni úgy, hogy a fotós erről tudomást sem szerez fotózás közben (pl. nem lassul a gép).

Az ekvivalens 28 mm-ről induló gyújtótávolsági tartomány igen nagy valószínűséggel komolyabb hordótorzítással bír, de a fenti képen is látható, hogy mégsem mutatkozik látványosan a jelenség. Nagy valószínűséggel tehát szoftveres módon javították a képet, csakúgy, mint a majdnem 400 mm-es tele állásban, ahol pedig párnatorzításnak kellett volna fellépnie.

Becsillanásoknak szépen áll ellen az SX230 HS optikája, amint azt a fenti képen is láthatjuk. Igen radikális helyzet kellett ahhoz, hogy csekély mértékben mutatkozzon a jelenség. Próbánk során arra is fény derült, hogy a színi hibákat is ügyesen kiszűrik, de pár fotón azért látszik a turpisság, ahol a szűrőalgoritmus nem tudott kellően differenciálni a téma színe és a CA között (lásd lentebb képmintáinkon). A fotók sarkaiban látszik némi minőségromlás, de valóban nem vészes szinten. Zajos képeink előtt tekintsük meg képmintáinkat:

Képeinken a homogén, sötétebb felületek alacsony, illetve alap ISO értékeken mentesek a színzajtól; igazából nem is vártunk mást az SX230 HS-től. Az apró szenzor ugyan nem képes csodákra, a fényképező képi világának általános minősége azért jobb az ultrakompaktok megszokott szintjénél.

Szép eredmény, hogy akár ISO 800-ig bezárólag teljesértékűen használható a masina képe. Eddigi tapasztalataink alapján az egy kategóriával nagyobb szenzorok (1/1,6”-1/1,8”) sem minden esetben képesek ilyen jól teljesíteni. A fotók nemcsak zajmentesek, de a képi részletek sincsenek túlzóan elmosódva. Működni látszik a hátulmegvilágított szenzor és a nem túl agresszív zajszűrő algoritmus párosa. Az ISO 1600 és ISO 3200 sem használhatatlan, de érdekes módon az automata fehéregyensúly valamelyest elmászik a vöröses tartomány felé, és értelemszerűen egyre több részlet vész oda.

A Canon SX230 HS kellemes meglepetést okozott a fásultan „egyen-rossz” minőséget nyújtó kompaktok világában. Az optikai teljesítmény jó eredményt ad a digitális képjavítási algoritmusok munkájával kiegészítve. A lencserendszer felbontása megfelelő, torzításai és színi hibái pedig kordában vannak tartva. A szenzor kevés zajt visz fotóinkra, nem csak marketingszöveg az új érzékelő jó képe.


Filmfelvétel és értékelés

Filmfelvétel terén ragyog a masina. Full HD felbontású videóinkhoz sztereó, igen jó minőségű hang tartozik, melynek ereje kellően nagy. Bár a mikrofon érzékeny a szélzajra, ha nem épp viharban rögzítjük klipjeinket, nem lesz túlzottan zavaró. A Full HD-s képminőség jó, módunkban áll még HD és SD felbontásokban is felvételeket készíteni. Az igazi csemege a „szuperlassú” videó, amely vagy 120, vagy 240 kép/mp sebességű lehet. Ezek felbontása 320x240 képpont lehet maximum. A fényképező elektronikája gyorsan igazodik a fényviszonyok változásaihoz, az optikai zoomot is lehet használni, de meg kell elégednünk a lassú nagyítási sebességgel. Képstabilizátort érdemes használni, főleg ha nagyobb gyújtótávolságokon akarunk felvenni. Ilyenkor a folyamatos stabilizáció áll rendelkezésünkre. Természetesen működik az AF, így témánk elmozdulása nem jelenti azt, hogy felvételünk életlen lesz. Extraként miniatűrhatással is vehetünk fel filmeket, ilyenkor szünetel a hangfelvétel.

Értékelés

Nagyszerű kis gépet tett le az asztalra a Canon. Az SX230 HS rengeteg olyan szolgáltatást és funkciót sorakoztat fel, amely valóban hasznos lehet a mindennapok során. Kár, hogy a panorámaséma csupán egy kezdetleges segéd, szívesen látnánk más gyártókéhoz hasonlóan fejlett panorámázási lehetőséget. A képminőség jó, a hátulmegvilágított érzékelő betartja, amit ígér: zajnak nyoma sincsen, így akár ISO 800 mellett is bátran használhatjuk a masinát. Videózásra is nagyon jól bevált a gépezet, csak ügyeljünk arra, hogy mindig legyen elég fény, így az AF gyorsan és pontosan tud működni felvétel közben. Nem tudni, hogy csak a tesztkészülék GPS modulja volt ilyen makacs vagy valóban ennyire érzéketlen az SX230 HS rendszere, ezért nem tudunk egyértelműen nyilatkozni e funkció felől. Cikkünk írásakor 79 900 forintos áron lehetett hozzájutni a fényképezőgéphez, ami jó ár érte. Az apróbb problémák ellenére egy ajánlott díjat mindenképp megérdemel.

prohardver.hu

Kapcsolódó termékeink:
Canon PowerShot SX230 HS fekete
Canon PowerShot SX230 HS kék
Canon PowerShot SX230 HS rózsaszín