A megjelenése idején és a teszt során ódákat zengtem a BD370-ről, ami egy-két apróságtól eltekintve hibátlan volt, de az árával és tudásával, mint az első BD Profile 2.0-t támogató eszközök egyike nálam bekerült a halhatatlanok csarnokába, mint az ex-NBA-s Michael Jordan. Na de azt azért nem hittem volna, hogy az ilyen gyorsan érkező BD390-es felül tudja múlni az első szériát.

LG BD-390 Blu-ray lejátszó

Aztán megkaptam és már dugtam is bele az első utamba kerülő USB-s SDHC kártyaolvasót (mármint olyat, ami csak egy kártyát olvas) egy NTFS-re formázott kártyával. És lőn, csodák csodájára hibátlanul beolvasta! Örömömben gyorsan rámásoltam egy nagy mkv filmet, amit hiba nélkül lejátszott, aztán ugyanígy tettem egy szimpla USB kulccsal is, de az is működött. Nagy kő gördült le a szívemről, hogy a BD370 után nem kell beszámolnom arról, hogy a frissített változat sem képes mit kezdeni a nagy fájlokkal és az NTFS partícióval.

Előlapi USB csatlakozó

Csatlakozók

A BD390 ezzel viszont még nem fogyott ki az újdonságokból, hiszen végre nem csak vezetékes, hanem vezeték nélküli hálózati vezérlő is helyet kapott a készülékben, méghozzá 802.11 b/g/n (utóbbi persze Draft 2.0) kompatibilitással, így nem kell többé a kábellel bajlódni.Persze a dolognak hátránya is van, például nem tudtam olyan gatewayre kapcsolódni, aminek rejtett volt az SSID-je (de a WPA2-AES titkosítással nem volt gond), illetve hiányoltam a 802.11a, azaz az 5 gigahertzes sávval való kompatibilitást. Utóbbi nagyon jól jött volna, hiszen megfelelő router esetén az átvitelt egyáltalán nem zavarná a többi 2,4 gigahertzes eszköz, na de így sem lehet egy rossz szavunk sem, a YouTube röccenés nélkül hasított.

A készülék tudása a BD370 képest kibővült még a DLNA-val. A DLNA célja, hogy vezetékkel vagy anélkül, de a már meglévő helyi hálózatot használuk fel arra a célra, hogy egy számítógép merevlemezén tárolt fájlokat lejátszhassuk a DLNA kompatibilis eszközön anélkül, hogy azt bármilyen módon átmásoltuk volna rá. Tulajdonképpen ehhez nincs másra szükség, mint egy DLNA kiszolgálóra, amit számítógépre kell telepíteni és a programban megadni a megosztani kívánt mappákat. Esetünkben a lejátszó mellé csomagolt, szériaszámmal ellátott teljes verziójú Nero MediaHome 4 Essentials látta el a DLNA szerver feladatát és kiválóan működött, csak éppen az mkv fájlok nem vihetők át, ami nagy kár, ez viszont nem a szoftver hátránya, hanem a DLNA protokollé.

További érdemi változás egyébiránt csak a külső tekintetében történt, mely visszafogottabb lett, mint a BD370, de kinek melyik jön be jobban, az egyéni ízlés kérdése. Kicsit hiányoltam a már megszokott világító kört, cserébe most a lejátszást vezérlő gombok világítanak szükség szerint (és a móka kedvéért bekapcsoláskor egyesével villannak fel, míg kikapcsoláskor egymás után alszanak ki). Egyébként az új modell semmivel sem melegszik jobban, vagy éppen kevésbé, mint a BD370, illetve a műveletek sebességében sem fedeztünk fel változást, valamint a HDMI 1.3 kábel továbbra is a tartozékok listáján van (a mi dobozunkban egy meglehetősen vaskos, 5 méteres darab lapult, ami "barátok közt" is sok ezer forint), tehát van okunk örömre.

Értékelés gyanánt azt írom, hogy az LG BD390 egy remek ráncfelvarrás, amiben kijavították az előd hátrányait, miközben a funkciók tárháza egy sor új szolgáltatással bővült, tehát nem véletlenül lett EISA díjas.

Végezetül pedig néhány kép a menüről (nagyításhoz kattints a képre):

Menü1

Menü2

Menü3

Menü4

- A tesztet a bluray.blog.hu készítette -

( http://bluray.blog.hu )