Kipróbáltuk a vállalat sokoldalú, versenyképes, másfél méter képátmérőjű, okos 3D plazmatelevízióját.

Plazma a házban

A tavalyi évben kicsit elhanyagoltuk a plazmákat, pedig a technológia továbbra is él és virul. Az eljárás élharcosának számító Panasonic mellett az LG és a Samsung is kínál ilyen modelleket, bár az is igaz, hogy a két koreai gigász inkább LCD tévéit helyezi előtérbe. Mindenesetre amíg a 2012-es modellekre várunk, addig pont van idő pótolni a restanciát, így gyorsan kihasználtuk az alkalmat és kértünk a Samsungtól egy plazmát kölcsön. Az elsődleges cél az volt, hogy kipróbáljuk, vajon tényleg kell-e még tartani a beégéstől, mi a helyzet a ghostinggal és a foszfor laggal. Az is érdekelt, hogy hogy birkózik meg a fénnyel, milyen a médialejátszója, és sikerült-e javítani a 3D tartalmak megjelenítésén.

Külső

A majd hatvan hüvelykes tévé tiszteletet parancsoló; ehhez a mérethez tökéletesen illik az a visszafogott dizájnvonal, amit alkalmaztak. A szögletes téglalap szigorú élein nem tompít semmi, száműzték a lágy íveket, a lekerekített sarkokat, a csicsás tipográfiai elemeket, a csillogó feliratokat és a színes lámpákat. Így a szikár minimalizmus uralja az összképet. A keretnél elfelejtették a kétségkívül látványos, ám mostanra totálisan elkoptatottá vált csillogó fekete felületet. Helyette az igen sötét, matt barnásszürke színvilágot favorizálták, aminek meg van az az előnye, hogy az ujjlenyomatok és a porszemek sokkal kevésbé látszanak meg rajta.

Sajnos a Samsung védjegynek számító átlátszó műanyag éleket viszont még mindig nem tudták elengedni. E megoldásnak kristályos hatást kéne keltenie, de már annyi tévénél alkalmazták (ráadásul más gyártók is átvették az ötletet), hogy ma már nem eleganciát sugároz, hanem inkább kissé bazári jelleget kölcsönöz a készüléknek. A kevesebb itt több lett volna. A bal alsó sarokba, a kontrollámpa alá került a vezérlőpanel, ami akkor jöhet jól, ha elvész a távirányító. Érintésérzékeny megoldást alkalmaztak, ami – bár látványos – sokkal nehezebben kezelhető, mint a hagyományos gombok.

A nyak a Samsungtól már megszokott áttetsző műanyaghenger, ami harmonizál a kerettel. Így távolról kis (inkább nagy) fantáziával akár azt is képzelheti az ember, hogy egy kristályon nyugszik a képernyő. A talp a szokványos téglalap, azaz az LCD tévéknél 2011-ben felbukkanó krómozott csillagot jelen esetben mellőzték. Tavaly a plazmáknál is beköszöntött a slim korszak, így ez a készülék is csak 3,8 centi vastag. A súlya brutális: állvány nélkül is 30 kilogramm, szóval gipszkarton falra azért ne tegye fel senki.

A hátlappal párhuzamosan elhelyezett interfészkínálat megfelelően bőséges. A négy darab 1.4-es HDMI csatoló mellett helyet kapott két USB 2.0 port, valamint egy-egy kompozit, komponens, fejhallgató, Ethernet, D-Sub és SCART (adapterrel) csatlakozó, egy digitális audiokimenet, illetve egy mini jack dugó. A termékleírás szerint van egy CI-slot is, erre azonban nem bukkantunk rá. Természetesen ellátták DVB-T/C tunerekkel, így a digitális tévé- és rádióadások vétele is biztosított. Az egész hátsó panelt teleszórták hűtőrácsokkal, azonban ezeket talán szabhatták volna nagyobbra, hiszen pár órányi működés után már elég meleg a készülékház. Amint pedig közelebb hajoltam, az orromat megütő illat azonnal visszarepített a nyolcvanas évek végének azon pillanatához, amikor beléptem a Commodore 64-ekkel megtömött általános iskolai számítógépszobába.


Képminőség

Ez egy plazma!

Bekapcsolás után gyakorlatilag első pillantásra látható, hogy egy plazmakijelzővel van dolga az embernek. A technológiára jellemző sajátosságok (plazmapanelekben minden egyes képpontot külön vezérelnek, mindegyikben külön keletkezik (vagy nem keletkezik) fény) látványosan jelentkeznek. Az LCD tévékkel szemben a fekete valóban fekete, és a sötétebb tónusok esetén is jobban kivehetőek a részletek. A gyors mozgások hibátlan megjelenítése is az eljárás egyik nagy erőssége, így sporteseményeknél vagy pörgösebb akciófilmeknél is jól muzsikált.

A fényerő eloszlása teljesen homogén a képernyőn (ellentétben sok LCD-tévével, ahol a clouding sokszor zavaró lehet), és persze a betekintési szöggel sem volt semmiféle probléma. A régebbi plazma modelleknél gyakran jelentkezett a foszfor lag effektus, ám ebben a tévében ezzel szerencsére egyáltalán nem találkoztunk. Szintén pozitívak voltak a tapasztalatok a ghostingot, illetve a beégést vizsgálva. Bár az igaz, hogy nem hagytuk rajta ugyanazt a tartalmat egy-két hétig a kijelzőn (ez egy teszttermék esetén nem kivitelezhető). Szintén plazmás tulajdonság, hogy ezek a tévék inkább a sötét szobákban teljesítenek jól, és ez most sincs másképp. Nem szükséges persze tökéletes mozikörülményeket teremteni, de nem árt azért, ha van egy sötétítőfüggöny vagy redőny az ablakon, amennyiben valaki napközben szeretne tévézgetni. Természetesen nem arról van szó, hogy egy világos helyiségben használhatlan lenne, de az tény, hogy egy hasonló kategóriájú LCD modell jobban bírja a napfényt. A cellafény, valamint a fényerő paraméterek feltolásával ezen egyébként lehet segíteni, de ilyenkor alacsony felbontású tartalom esetén hajlamos bezajosodni a kép.


Képi világ

A dél-koreai vállalatokra néhány évvel ezelőtt még az volt a jellemző, hogy a kifejezetten harsány, kicsit "műanyag" színvilágot részesítették előnyben plazma és LCD tévéiknél egyaránt. Ez mára megváltozott, és a készülékek nagy része inkább a természetesebb hatású képi világgal operál. E modell esetében azonban másik utat választottak, hiszen visszatértek a régi irányvonalhoz. Így igen erőteljesek a tónusok, szinte leugrálnak a képernyőről, ami kicsit zavaró lehet, ha valaki nem ezt szokta meg. Azonban ezen a kontrasztarány módosításával lehet segíteni valamelyest. Egyébként a színhelyességgel szemre semmi gond nincs. Még az olyan kritikus feladatok, mint az emberi bőrszín, se állították komoly akadály elé. A ferde vonalakkal sem volt semmi grimbusz, a lépcsőzetesedés normális forrás esetén egyáltalán nem jelentkezett.

A készülék támogatja a 24p technológiát, azaz képes a lejátszóról származó, másodpercenként 24 képkockás anyag lejátszására úgy, hogy megtartja az eredeti képsebességet és képritmust. Sőt, ha ilyen jelet érzékel, akkor automatikusan erre a módra vált, és a felhasználónak ezzel sem kell bajlódnia. A készülék egyébként módot ad Full HD tartalmak (1920x1080 képpont) megjelenítésére, és többek között 600 Hz-es képfrissítést ígér. Ez meglehetősen jól hangzik, ám mielőtt nagyon elkezdenénk örülni, azt fontos megjegyezni, hogy itt nem arról van szó, hogy a készülék minden egyes másodpercben hatszáz teljes képváltást végez. A valós képalkotás 100 hertzes, a modell az egyes frissítési ciklusok során csupán az egyik szubpixelt módosítja.

Képjavító eljárások és képarány

Éljavítás: mivel csak a legsatnyább SD források esetén bukkan fel a recésedés a ferde vonalaknál, ezért általában teljesen felesleges bekapcsolni.

Bőrszín tónus: harminc fokozatú skálán állítható, hogy mennyire legyen pirospozsgás az emberek arca. Mivel az eredetileg meghatározott középső érték is teljesen jó, ezért ezt kár bolygatni.

Fényerő mozgáshoz: az elektronika automatikusan megváltoztatja a fényerőt a képernyőn megjelenő mozgásnak megfelelően a fogyasztás csökkentése érdekében. Az álmoskönyvek szerint nem jelent túl jót, ha egy tévé bármilyen okból variál a fényerővel, úgyhogy ezt jobb kikapcsolni. Egyébként is, aki egy hatvanhüvelykes plazmát vesz, az úgysem ezen fog spórolni.

Fekete tónus: elméletileg a kép mélységét növeli a fekete szín mélységének módosításával. Gyakorlatilag semmilyen változtatással nem jár a bekapcsolása.

Dinamikus kontraszt: jobb kikapcsolni, mert borzasztóan idegesítő villogással járhat az aktiválása, amennyiben gyorsan váltakoznak a világos és sötétebb tartalmak.

A 16:9 képarány mellett kiválasztható a 4:3, de ilyenkor egy szürke sáv jelenik meg a képernyő mellett, ami a plazmáknál általánosan alkalmazott megoldás, viszont zavarónak attól még zavaró. Ezenkívül beállítható az automata méretezés, ami a legjobb választás, hiszen kifogástalanul működik. Helyet kapott még kétfokozatú nagyítási funkció is, ami igazán csak a látássérültek számára lehet hasznos, ugyanis ilyenkor egyes részletek lelógnak a képernyőről.


Tévé-néző

A tunerek

Az analóg jelek feldolgozásáért felelős tuner teljesítményével kapcsolatban ambivalens érzések kavarognak az emberben. A csatornák nagy részénél ugyanis gyakorlatilag hibátlan a kép. Még a legkisebb képzaj, remegés, akadozás sem zavarja a műélvezetet, és persze a színek is rendben vannak. Viszont mindig akad egy-két olyan adás (még csak nem is konkrétan belőhető csatorna), amely egyszerűen nézhetetlen. Pixelesednek a mozgó objektumok, a ferde vonalak inkább bombázás utáni lépcsőnek tűnnek, a képzaj óriási, és ráadásul olykor véletlenszerű villogás dobja fel műsort.

Ez pedig azért nem az igazi, mert hiába ígérnek a szolgáltatók digitális tévéadást, dobozaikból (legalábbis annál az óriásnál, ahol mi fizetünk elő, még a közepes csomag esetén is) analóg jelek érkeznek a tévéhez. Tényleg csak két-három programról van szó egy időben, de ha beleesik épp a kedvenc, hát az piszkosul bosszantó tud lenni.

A digitális adásokkal persze mindjárt más a helyzet, azoknál ilyesmitől nem kell tartani. A kép minden esetben pengeéles, csak akkor jelentkeznek problémák, ha a jel vételével problémák adódnak, ilyenkor ugyanis azonnal atomjaira hullik az egész. A tévé kisméretű szobaantennánkkal is kiválóan elboldogult. Arra is képes, hogy elektromos árammal lássa el azt, így nem szükséges a hálózati áramforráshoz csatlakoztatni. A csatornakeresés és kezelés kifejezetten gyors és kulturált. A rendszermenüből közvetlenül elérhető ez az opció, a folyamat teljes mértékig automatizált. A beépített CI slot hiánya miatt viszont a fizetős műsorokhoz csatlakoztatni kell egy olyan perifériát, amelyen megtalálható ez a modul. Első körben egyébként nem látta az antennát, sőt maga a Csatorna menüpont is zárva maradt, ám egy áramtalanítás orvosolta problémát.


EPG

A Samsung hagyományosan erős ebben a versenyszámban. Odafigyeltek a pofás és használható grafikus felületre éppúgy, mint a könnyű kezelhetőségre. Ez pedig azt jelenti, hogy még azok is könnyedén elboldogulhatnak vele, és átlátják a rendszert, akik életükben először látnak ilyet. Ezt speciel onnan tudjuk, hogy kipróbáltuk. Egy teljesen műszaki analfabéta ismerősömet kértem meg, hogy nézze már meg, próbálja meg használni, és véleményezze. Teljesen jól boldogult az egésszel, hamar belejött a kezelésébe, és kimondottan hasznosnak ítélte.

Egy képernyőn láthatóak a csatornák, a műsorok, a sarokban fut a tévéadás képe, felül pedig rövid leírás olvasható a kiválasztott műsorról. Beállítható, hogy a készülék automatikusan odakapcsoljon egy kijelölt programra, tehát az időzítés is működik. Egy külön felületen meg lehet nézni, hogy miket választott ki az ember korábban, és ezek közül természetesen kedvére törölhet is. A távirányítón található info gomb segítségével egyébként részletes információk is kérhetőek egy adott műsorról, annak kezdési időpontjáról, hosszáról, illetve tartalmáról is, ez nem is szokatlan. Egyedül az hiányzik, hogy stílus szerint is ki lehessen listázni a programokat.


60 hüvelyk

Nem túl gyakran adatik meg, hogy egy ekkora gigászt állítsunk fel a tesztlaborként funkcionáló szobában. Sőt, ez a legnagyobb tévé, amivel addig dolgunk volt, és az élmény egyszerűen mellbevágó. A 40-48 colos tévéket hamar meg lehet szokni, de egy ekkora óriás más. Olyan, mintha tényleg egy mozi költözött volna az emberhez. Nem lehet egyenlőségjelet tenni e között és a között, ha egy kisebb képarányú modellt közelebbről néz az ember, mert egy ekkora darab uralja a helyiséget, eltörpülnek mellette az addig normális méretűnek tűnő tárgyak, a könyvespolcok vagy épp a lámpa. Olyan ez, mint a drog: most már mindig arra fogok vágyni, hogy egy ilyen méretű tévé feszítsen a falamon. És persze bele se merek gondolni, hogy milyen lehet egy 80 vagy 85 hüvelykes modellt bepakolni a szobába. Ez egyébként már tipikusan az a méret, ami mellé dukál egy normális házimozi szett. Az ugyan bármilyen megjelenítőt fel tud dobni, még egy netbookot is, de ide úgy kívánkozik, mint a tejszínhab tetejére az eper.


3D hatás

Amikor két évvel ezelőtt berobbant a háromdimenziós megjelenítés a piacra, még az aktív shutteres technológia uralkodott. Azóta viszont egyre több piaci szereplő dönt a passzív-polarizációs képalkotási eljárás mellett. Habár ez a technológia képtelen a Full HD felbontás megjelenítésére és akadnak gondjai a betekintési szöggel is, viszont olcsóbb, emellett kisebb, könnyebb, illetve kényelmesebb szemüvegek szükségesek hozzá. És úgy tűnik, ezt a végfelhasználók is értékelik. Olyannyira így van ez, hogy a technológia korábban elkötelezett hívei, mint a Panasonic, a Toshiba vagy a Philips is kacsingatnak ebbe az irányba.

A Samsung mindenesetre 2011-ben kitartott az aktív shutteres 3D mellett, és a hírek szerint ezen a jövőben sem kívánnak változtatni. Tehát ez a modell is erre a megoldásra épül. A termékkommunikáció szerint egy csomót fejlesztettek rajta egy év alatt (joggal merülhet fel a kérdés, hogy akkor a régivel hogy lehetett elérni "tökéletes 3D élmény"-t...), de a végeredménybe még mindig bele lehet kötni. Hiába van meg ugyanis a mélységérzet az egyes objektumok között, ha az egész még mindig úgy néz ki, mintha síkidomokat tologatnának a térben. Sajnos az eljárás egyik legnagyobb rákfenéje, az enyhe villogás, vibrálás itt is megmaradt. Ehhez egy idő után ugyan hozzászokik a szem, de a komfortérzetnek ez nem tesz jót, az biztos. Mint ahogy az sem, hogyha az ember nem jó pozícióból nézi a képet, akkor előfordulhat, hogy bizonyos részletek kilógnak a szemüveg alatt vagy felett, és az ilyenkor az agyba betolakodó elmosódott kép tönkrevágja az egészet.

A televízió a side-by-side mellett a top-and-bottom 3D szabványt támogatja. Amennyiben háromdimenziós tartalmat érzékel, automatikusan 3D módba vált, vagy ha ez valamiért nem jönne össze, akkor a menüből vagy a távirányítóról egy gombnyomással aktiválható. Egy tízfokozatú skálán lehet állítani a térhatás aggresszivitását, amit érdemes középtájon hagyni.


2D-3D

A direkt e célra, speciális eszközök felhasználásával rögzített vagy készített alkotások ugyan jól néznek ki, de a számuk még mindig botrányosan kevés. Hiányoznak a 3D filmek és tévéadások, így marad a konverzió. Ilyenkor egy algoritmus a hagyományos kétdimenziós adásból próbál különféle trükkök segítségével térhatású anyagot varázsolni. Ez elég jó százalékban sikerül is neki, de persze olykor azért mellélő. Mindenesetre az tény, hogy a végeredmény a legritkább esetben éri el egy direkt 3D-ben készült anyag színvonalát. Tapasztalataink szerint vannak bizonyos műsortípusok, amelyeknél működik a konvertálás, ilyenek az animációs alkotások, a természetfilmek, a magazinműsorok. Egyes sportközvetítéseket is képes feldobni, mint például a teniszt vagy a bowlingot. De mondjuk a jégkorongot, a focit, az autóversenyt vagy az alpesi lesiklást teljesen hazavágja. Az akció-, kalandfilmeknél és a sorozatok jó részénél is hajlamos olykor elrontani a térhatást, ami egy idő után kifejezetten idegesítővé válik. Szemüveg egyébként nem jár a tévé mellé, mi egy ismerőstől kértünk kölcsön egy párat.

3D élmény?

Sosem voltam nagy híve ennek a 3D mizériának. Egyrészt túl agresszívnak tűnt a körítés, másrészt pedig túl sok kompromisszum megkötésére kényszerül az ember, ha térhatást akar tévéjére. Szereznie kell egy normális 3D lejátszót, fel kell vennie a szemüveget, de olyankor nem csinálhat semmi mást, nem pakolászhat a szobában, nem netezgethet közben, és még falatozgatni sem tud kényelmesen az okuláré miatt. Tehát a 3D háttértévézés nem működik. Csak úgy, ha valaki azzal a konkrét szándékkal ül le a képernyő elé, hogy most megnéz egy filmet vagy egy sorozatot. Ráadásul ha vidám kompániában kívánna tévézgetni, akkor ahhoz megfelelő számú szemüveg kell, de így is valaki biztos nyavalyogni fog (egy felmérés szerint az emberek 10-15 százaléka fizikailag nem bírja az aktív shutteres eljárást, fájni kezd tőle a feje, esetleg hányingere lesz). Szóval a 3D a jelenlegi formájában még nem az igazi, nem csoda, hogy a Samsung az idei CES-en is inkább a kapcsolódó szolgáltatásokra, a továbbfejlesztett Smart TV rendszerre, a hang- és gesztusalapú vezérlésre és óriási OLED tévére fókuszált.


Smart TV, 3D Explore és kezelés

Tavaly a CES-en mutatta be a vállalat az akkor forradalminak számító Smart TV rendszert, amely annyira jól sikerült, hogy később a konkurencia is megpróbálta lemásolni. Nem meglepő tehát, hogy ez a készülék is megkapta ezt megoldást, főleg úgy, hogy az ennél alacsonyabbra pozicionált modellekből sem maradt ki. Korábban már kiveséztük részletesen a grafikus felületet és a kezelést, így ezt most nem tesszük meg még egyszer. Azért azt megjegyeznénk, hogy az applikációk száma folyamatoan nő, megtalálhatóak közöttük már a magyar híroldalak is, illetve elérhető az Explore 3D szolgáltatás.

Ez utóbbi a Samsung válasza a filmstúdióknak és a tévétársaságoknak, akik a jelek szerint nem hajlandóak megfelelő mennyiségű háromdimenziós tartalommal elhalmozni a 3D tévé tulajokat. Tehát egy saját 3D tartalomszolgáltatásról van szó, amelynek keretein belül a felhasználók közvetlenül a Samsung szervereiről tölthetnek le térhatású filmeket, magazinműsorokat, ajánlókat, animációs filmeket és videoklipeket. Jelenleg körülbelül 110 ilyen érhető el Magyarországról, ami nem túl sok, de az ígéretek szerint a kínálat idővel bővül. A rendszert egyébként jól kitalálták, felépítése logikus és átlátható, még arra is jutott energia, hogy a letölthető tartalmakról némi információt is elhintsenek. Igazából meg lehet süvegelni a Samsungot ezért az ötletért. Nem csak széttárják a kezüket és szomorkodnak, hogy "nincs tartalom, jaj nem veszik a 3D tévéket", hanem konkrét lépéseket tesznek, ha már a tartalomszolgáltatóktól ezt hiába várjuk. A 2D-3D konverzió lehet az egyik kiút, ez pedig a másik.

A Smart TV rendszer kezelése a távvezérlővel történik, ami azért nem az igazi, például az egér és a billentyűzet nagyon hiányzik. Bár letölthető egy alkalmazás okostelefonra, amivel elérhető a virtuális tapipad és klaviatúra, ám az se túl kényelmes, hiszen "lapozni" kell az egyes funkciók között. Az LG által bevezetett mozgásérzékeny, Wii kontrollerre hasonló távirányító például sokkal komfortosabb használatot tesz lehetővé. De amennyiben a Samsung beváltja az ígéretét, és ebben az évben tényleg megjelenik a Kinecthez hasonló gesztus- és hangalapú vezérlés, akkor az se fog hiányozni. A Smart rendszerrel az a legnagyobb baj, hogy egyszerűen lassú. A számítógéphez szokott agy beleőrül a várakozásba, amíg hajlandó váltani két funkció között vagy amíg betölt egy alkalmazás. Nem véletlen, hogy az idei tévék egy része már jóval erősebb processzorral és több memóriával érkezik.


Menürendszer és távvezérlő

A különféle hang-, kép- és rendszerbeállításokat tartalmazó menürendszerrel a vállalat folytatta az évekkel ezelőtt megkezdett utat. A GUI színes és látványos, a struktúra logikus és sekély, így eltévedni nem nagyon lehet. Ráadásul kiegészítették a menüpontokat egy rövid szöveges magyarázattal, amely információval szolgál az egyes funkciók tartalmáról, sőt bizonyos paraméterek helyes beállításához is tanácsot ad.

A készülékhez kapott távirányító érdekes darab, és gyaníthatóan nem ez kerül a Magyarországon forgalomba kerülő modellek dobozába. Ugyan első pillantásra pont ugyanúgy néz ki, mint egy hagyományos Samsung távvezérlő, azonban koreai feliratok kerültek rá. Ennek ellenére egész jól elboldogultunk vele, hiszen a kialakítása nagyjából ugyanolyan, mint a márka összes többi távvezérlőjének. Az anyagválasztás rendeben van, felületen nem látszanak meg az ujjlenyomatok és szennyeződések, nem csúszik ki a kézből, és a gombok mérete is megfelelő.

Kép- és hangbeállítások

Kép

A Samsungtól nem váratlan, hogy viszonylag kevés, mindössze négy előre programozott beállítás került a kínálatba. Ezt még el lehet nézni, azért viszont feketepont jár, hogy felhasználói profil kimaradt. Azaz, ha valaki módosítgatni akarja a paramétereket, akkor valamelyik gyári opcióba kell beletúrnia. Természetesen visszaállíthatóak az eredeti értékek, ám ilyenkor a változtatások értelemszerűen örökre elvesznek.

A normál mellett így belekerült a kínálatba egy Film, egy Kiemelt és egy Pihentető névre hallgató fiók is. Nevükből már lehet következtetni, hogy milyen jellegű tartalmak mellé ajánlja ezeket a gyártó, de ezeket nyilván nem kell szentírásként értelmezni. A Kiemelt egyébként gyakorlatilag nézhetetlen. Túlságosan világos és élénk, és nagyon kiemeli az alacsony felbontású források képhibáit. Hajlamos igen rondán bezajosodni a kép, így inkább csak azoknak ajánlanánk, akiknek van egy saját boltjuk vagy szállodájuk, és ott a nagy fényességben használnák. A másik három viszont teljesen használható, a különbség elsősorban a színhőmérsékletben fedezhető fel, hiszen amíg Film opció a tradíciónak megfelelően meleg, a Normál pedig hideg tónusokkal operál, addig a pihentető képviseli az arany középutat.

Egy kalibrátorral, illetve a LaCie Blue Eye Pro névre hallgató alkalmazás segítségével vettük szemügyre tüzetesebben az előzetes beállításokat. Sajnos számítógépre rákötve csak a Film és a Normál profil érhető el, így csak ezeket lehetett bemérni. A kép jobb oldalán látható, hogy a bemért 18 szín milyen mértékben tér el a referenciától. Ennek meghatározására használatos a delta E, ami egy olyan numerikus érték, amely két különböző szín távolságát határozza meg egy színrendszeren belül. Minél kisebb a delta E értéke egy adott színnél, annál közelebb áll a referenciához, vagyis annál jobb.

Hang

Nagy tévéhez nagy hangerő dukál, gondolhatták a Samsung mérnökei, ezért a szokásos tízwattos hangszórók helyett tizenötwattosakat építettek a készülék hátuljába. Ez ahhoz tökéletesen elég, hogy egy nagyobb helyiséget is szépen kitöltsön hanggal, viszont a megszólalást dinamikusnak nevezni erős túlzás lenne. A mély hangok elég satnyán szólalnak meg, de ez a beépített mélynyomó hiánya miatt érthető.

Öt lehetőség közül választhat a felhasználó. A Normál mellett bekerült a szórásba a Zene, a Film, a Tiszta Hang és a Hangosított opció is. Az elnevezések itt is beszédesek, azzal kiegészítve, hogy a Tiszta Hangot a beszélgetős műsorok mellé szánják, a Hangosítottból pedig teljesen kikapták a mély hangokat. Utóbbinál olykor hajlamos kicsit sisteregni, némi fehér zajjal kényeztetni a modell, úgyhogy ennek használata nem javallott.

Az Automatikus Hangerő funkció aktiválásával a berobbanó reklámok elől vedheti meg magát az ember. Sőt a hang eltolására is mód nyílik, ami akkor használható, ha az audiokimeneten keresztül csatlakoztattunk valamilyen eszközt, és hibádzik a szinkron a kép és a hang között. Érdekes, és egyben érthetetlen, hogy a hangszínszabályzó ebből a tévéből kimaradt, azaz a magas és mély hangok arányán nem lehet csak úgy változtatni.


Multimédia központ a nagyszobában

A Samsung úttörője volt a médialejátszó tévébe történő integrálásának, így az várható volt, hogy bőséges tapasztalatok bírtokában használható megoldással látják el ezt a plazmát. Ebben nem is kellett csalódni, mert rendkívül felhasználóbarát felületet dolgoztak ki. Egy fájlkezelő programhoz hasonlóan sorakoznak hasábokban a könyvtárak és az egyes állományok. Ezek között a távirányító kurzornyilaival lehet lépkdedni, és rendezhetőek alfabetikus sorrendbe, illetve keletkezésük dátuma alapján. A karakterek típusa és formája megfelelő, rendesen kifér minden cím, és kezeli az ékezetes betűket is. Egyszerre képtelen az összes médiatípus megjelenítésére, tehát ki kell választani előzetesen, hogy videózni, zenéket hallgatni vagy képeket nézegetni van-e kedvünk.


Fotók és zenék

Zeneszámok esetén csak az MP3 formátum jöhet szóba, ami egész egyszerűen édeskevés ma már. Oké, a WMA-t nem használják túl sokan, de mondjuk a veszteségmentes FLAC vagy APE igazán bekerülhetett volna a támogatott szabványok körébe. A morcosságon kicsit enyhíthet, hogy lejátszási lista viszont összeállítható, ami, hangozzék is bármilyen furán, de különlegességnek számít a tévéknél. Ennek szerkesztése pofonegyszerű, mint ahogyan a kezelés is. A lejátszófelületen közvetlenül lehet módosítani a hangmódon, ami remek ötlet, hisz ehhez nem kell kilépdesni a rendszermenübe. Szintén jó húzás, hogy bekapcsolható az átkeverés funkció, így a dalokat finoman egymásba csúsztatja, kiiktatva közülük a szünetet. Bár a GUI-ra vetett első pillantás alapján úgy tűnhet, mintha képes lenne feldolgozni az ID3 tageket, azonban hiába találhatóak meg ezek a metaadatok a fájlokban, mégsem boldogul velük.

Digitális fotóalbumként is funkcionálhat, viszont csak a JPG állományok megjelenítése megoldott. Ráadásul lejátszási lista sem hozható létre, ami érthetetlen azok után, hogy a zeneszámoknál ez működik. Így tehát az az egyedüli megoldás, ha egy számítógépen korábban ugyanabba a mappába pakolja a felhasználó azokat a fotókat, amiket később egymás után le kíván játszani a tévén. Viszont aláfestő zene pakolható alájuk, a nagyítás és forgatás is megoldott, arra viszont sincs mód, hogy különféle effektek tegyék változatosabbá a képváltást. A demo célból létrehozott kisképek minősége megfelelő, valódi segítséget nyújtanak a válogatáshoz. Az egyik gomb (valószínűleg az Info lesz az, csak ugyebár a koreai karakterek...) megnyomásával részletes információt kaphatunk egy adott képről, azaz a méretéről, valamint a keletkezés dátumáról.

Filmek

A videók lejátszása nagyon kulturált. Amellett, hogy a szokásos, távirányítón található funkciógombokkal (play, pause, stop stb.) vezérelhető, elindítható egy almenü is, ahol található egy csúszka, amelyen a kurzorgombok segítéségvel lehet villámgyorsan beletekerni a filmbe. Itt egy füst alatt biztosított a kép-, valamint hangmódok gyors és egyszerű megváltoztatása, azaz ehhez sem szükséges kilépni a rendszermenübe. Más, újabb Samsung tévék képesek voltak automatikusan fejezetekre bontani egy anyagot és képeket rendelni ezekhez, hogy így könnyítsék meg a kezelést. Na ez innen pont kimaradt, ami kár, met ez egy hasznos szolgáltatás.

A támogatott formátumok teszteléséhez szokásos csomagunkathasználtuk. Ezek közül az M2TS, a TS, a 720p QuickTime és a két MKF állományt tökéletesen játszotta le akadozás és képhibák nélkül, teljesen színhelyesen. Az 1080p QuickTime, illetve a WMV fájl néha megdöccent, de annyira zavaró nem volt a dolog, ráadásul egyéb probléma itt sem jelentkezett. Az XviD viszont a sötét képrészeknél sokszor csúful bezajosodott, ráaádul olykor akadozott is. A DivX-nél ez utóbbi effekt nem jelentkezett, cserébe azonban rettenetesen pixeles volt a kép, ami elsősorban a borzasztó minőségű forrás és az óriási képernyő kombójának köszönhető. Ha átütöm a falat és elhátrálok a szomszédig, biztos hibátlan lett volna. A Killa_sample ezzel a készülékkel is kibabrált, bár felismerni felismerte, azonban a lejátszást kategorikusan megtagadta. A külső felirat kezelése megoldott, amennyiben annak neve megegyezik a forrásfájl nevével. A karakterek mérete és kódolása megváltoztatható, sőt még az időbeni eltolásra is mód nyílik, ami a szinkronizációs problémákat orvosolhatja.

E-Manual és értékelés

A tévébe ágyazott kislexikon nem Samsung találmány, de a vállalat csavart egyet az ötleten, és saját képére formálta. Amíg a konkurencia puritán kezelőfelülettel dolgozik, addig itt egy kifejezetten látványos kialakítás mellett döntöttek. A E-Manual névre hallgató szolgáltatásban öt nagy csoport található (Csatorna, Alapbeállítások, Beállítás, Speciális beállítások, További információ), amelyeken belül további almenükön keresztül ismerkedhetünk meg a televízió által kínált funkciókkal. Itt ezek magyarázata mellett sok esetben tanácsok is olvashatóak használatukról, és tippekkel is szolgál a különféle paraméterek helyes beállításához. A tematikus felosztás mellett helyet kapott itt egy alfabetikus sorrendbe helyezett tárgymutató is, szóval tényleg igen könnyen és gyorsan megtalálható bármi. Szépen kivitelezett, hasznos szolgáltatásról van szó, ami tényleg hozzáadott értéket jelent.

Értékelés

Sokszor, sok helyen hallani, hogy a plazmatechnológiának kampec, hogy az LCD és a LED tévé (?!) jobb, és buta aki mást választ. Ez a készülék is bizonyítja, hogy abszolút nincs igazuk. A plazmának nem csak múltja van, hanem jelene és jövője is.

Persze a tökéletest még mindig csak megközelíteni lehet, a jelen készülékbe beépített aktív shutteres 3D képalkotás például remek példa erre. E téren még bőven van mit fejleszteni, ha egyáltalán a szemüveges tévézésre néhány év múlva lesz még bármilyen kereslet. A Smart TV rendszerre is ráfér a frissítés, mert bár a koncepció rendben van, a sebességgel és a vezérléssel bizony akadnak problémák. Főleg ha belegondolunk, hogy már húszezer forintért lehet vásárolni teljes értékű, Flash támogatást biztosító böngészővel megtámogatott, gyors, Android-alapú médiaboxokat. A megszólalás kissé erőtlen, hiányzik belőle a dinamika, amin talán egy beépített mélynyomó segíthetett volna. Bár azt továbbra is fenntartjuk, hogy egy ilyen méretű készülék megérdemel maga mellé egy rendes házimozi szettet.

A médialejátszó kezelőfelülete pompás, egyedül a támogatott formátumok terén marad hiányérzet az emberben. No nem a videóknál, mert ott kellően bőséges a kínálat, hanem a zenéknél és a fotóknál, ott van még hova tovább lépni. A kezelés viszont teljesen rendben van. A menürendszer felépítése kiváló, a készülék elektronikája pedig megfelelően sebesen reagál a távirányító püfölésére. Az EPG nagyon jól sikerült, remekül használható. Ugyanez mondható el az E-manualról, illetve a térhatású anyagok elérését biztosító 3D Explore névre hallgató szolgáltatásról is.

Persze mindez nem sokat érne, ha a képminőséggel baj lenne. Dehát sok mindenbe ott sem lehet belekötni. Még analóg, illetve alacsony felbontású jelek esetén is jól teljesít, és a plazmákra jellemző képhibák se jelentkeztek. Egyedül a kissé harsány tónusokat lehet felróni, illetve azt sem árt megjegyezni, hogy világosban az LCD-k még mindig versenyképesebbnek tűnnek. De mivel a színhelyességre nem lehet panasz, illetve a fekete és általában sötét részletek megjelenítése is jól sikerült, ezért nyugodtan azt lehet mondani, hogy ez egy jó kis tévé, tetszett nekünk.