LED TV?

A gyártók évről évre elmondják, hogy az idei modellek aztán tényleg ütnek mindent, sosem látott kép- és hangminőséggel, földöntúli dizájnnal és briliáns kapcsolódó szolgáltatásokkal kecsegtetik a vásárlót. De vajon tényleg változtak a tévék egy év alatt? Most lehetőségünk nyílt, hogy a Samsung 6-os szériájának tavalyi és idei modelljeit hasonlítsuk össze.

B6000

A koreai vállalat nevéhez fűződik az ilyen jellegű televíziók bevezetése a piacra, és való igaz, hogy ezzel sikerült, ha rövid ideig is, de megelőzniük vetélytársaikat. A LED TV elnevezés kicsit megtévesztő, hiszen itt egyáltalán nem egy új termékkategóriáról van szó, amelyik fellépett a plazma és az LCD-televíziók mellé. Ugyanis a LED TV-k is az LCD-technológiára épülnek, csak éppen a korábban alkalmazott CCFL (Cold-Cathode Fluorescent Lamp, vagyis hideg katódos) fénycsövek helyett LED-ekkel oldják meg a háttérvilágítás kérdését.

C6000

Pontosabban inkább azt mondhatnánk, hogy a LED háttérvilágítású LCD-tévék a korábban már bevált technológia egy új generációját képviselik. E két modell esetében a fénykibocsátó diódákat a készülék keretén helyezték el (ezt nevezik edge-lit-nek), fényüket pedig egy diffúzor segítségével terítik szét a teljes felületen. Ez a megoldás jó pár előnnyel jár a hagyományos megoldáshoz képest, például minden korábbinál vékonyabb készülékek előállítását teszi lehetővé. A LED háttérvilágítás emellett elméletileg nagyobb kontrasztarány mellett kisebb fogyasztást és magasabb betekintési szöget biztosít. Ráadásul a CCFL fénycsövekkel szemben eme diódák gyakorlatilag örök életűek, hiszen a gyártók százezer órányi élettartamot kommunikálnak. Tehát minden jel arra mutat, hogy gyakorlati szempontból is volt jelentősége a fejlesztéseknek.

Ezt pedig úgy tűnik, hogy a vásárlók is értékelik. 2009-ben a negyven hüvelyk képátlójú vagy annál nagyobb készülékek szegmensében közel két és félmillió ilyen típusú televíziót értékesítettek, idén azonban már várhatóan körülbelül 19 millió LED háttérvilágítású LCD-tévé talál majd gazdára. Két évvel ezelőtt összesen harmincnégyezer darabot adtak el, és a gazdasági elemzők szerint 2013-ra ez a szám 112 millióra nőhet majd, úgyhogy ezek piaci részaránya eléri a 75 százalékot, azaz magyarul minden négy tévéből három LED-es lesz.


A tévék

Külsőre

Első pillantásra rögtön látszódik, hogy ugyanazon család két tagjáról van szó. A tavalyi, B6000 tévé külsejét az akkoriban nagyon futtatott Crystal Design koncepció határozza meg. A bordó tónussal övezett, átlátszó, kisebb fantáziával akár kristályszerűnek is gondolható élekkel bíró készülék valóban meglehetősen figyelemfelkeltő. Ráadásul a modell alsó kávájának közepén egy viszonylag nagyméretű lámpa kapott helyet, amely a távirányító jelzéseire reagál, tehát azt nem mondhatjuk, hogy egy átlagos darabról lenne szó. Sőt inkább azt mondhatjuk, hogy a kevesebb több lett volna. A végeredmény kicsit csicsás, és bár a Samsung mindig is híres volt arról, hogy a dizájnra óriási hangsúlyt helyez, itt mintha kicsit elvetették volna a sulykot.

Samsung B6000 és C6000

Egyébként az edge-lit technológiából fakadó előnyöket maximálisan sikerült kihasználni. Rettentő vékony a tévé, és nem csak a számok mutatják ezt, hanem a szemünk is. Ez az, ami tényleg mindenkinek feltűnik és nagyon tetszik elsőre, ugyanakkor minimális gyakorlati szerepe csak akkor van, ha egy konzol segítségével a falra szereljük a tévét. Ugyanez a helyzet a C6000 típusjelzésű tévével is. Szupervékony eszközről van szó, amelynek külseje az idei év első felének minimalista divatját idézi. Persze a koreai gyártó háza táján nem tudták megtagadni önmagukat, és ez jót tett a készüléknek. Megmaradt az átlátszó, kristályos hatású élbevonás, a bordó befuttatást elfelejtették, ahogyan az egyenes vonalak megbolondítását is, hogy a giccsbe hajló lámpásokról ne is beszéljünk. A végeredmény kifejezetten stílusos lett, a letisztult dizájn még épp eléggé izgalmas ahhoz, hogy ne nevezzük unalmasnak, de harsányságával mégsem taszít.

Mindkét készülék hátsó csatlakozói függőlegesen állnak, ami bár egy cseppet kényelmetlenné teszi a használatukat, ám falra akasztásnál igen jól jöhet. Ha már úgyis extra vékonyra tervezték ezeket a tévéket, kár lett volna ezzel elrontani az egészet.

Samsung B6000 csatlakozók

Ugyanúgy megtalálható rajtuk négy darab HDMI-csatlakozó, egy D-Sub bemenet, egy komponens, egy kompozit és egy SCART-csatlakozó, egy USB-port, egy hangbemenet és egy digitális hangkimenet, valamint egy CI Slot a kártyáknak. Ezeken kívül helyet kapott bennük egy DVB-T/C tuner is, amely a digitális adások vételére teszi alkalmassá a készülékeket. Az idei tévé ezeken felül kibővült egy Ethernet csatlakozóval, illetve plusz egy USB porttal.

Samsung C6000 csatlakozók

A specifikáció táblázat ezúttal kissé hiányos, mert sajnos nem sikerült hozzájutnunk a pontos adatokhoz sem a termék weboldaláról, sem a magyar képviselettől, sem a forgalmazótól. A titkolózás állítólag szándékos, azt mondják, így kívánnak kívül maradni a nagy számokkal dobálózó marketingezés egymásra licitálós versenyéből. Végül is van abban valami, hogy ezek a számok manapság már sokszor inkább marketingadatokat takarnak, mintsem valós értékeket, de azért mi kíváncsiak lettünk volna rájuk.


Kezelés és extrák

Kezelés, vezérlés, irányítás

Bekapcsolás után mindkét modell heveny kérdezősködésbe fog. Megtudakolják, hogy milyen körülmények között (otthon/üzleti) szeretnénk használni a tévét, majd rátérnek a csatornahangolásra. Kiválaszthatjuk, hogy digitális vagy analóg forrásokat keressen, majd ezután automatikusan elindul a keresés. Viszonylag rövid idő alatt végez is ezzel, az ember bedob egy kávét, és már el is merülhet a tévéadások által kínált audiovizuális orgiában.

A menürendszer apróbb eltérésektől eltekintve mindkét modell esetében ugyanolyan. A korábbi Samsung modelleknél már megszokott megoldásról van szó, amit biztosan lelkesen üdvözölnek mindazok, akiknél már korábban is a vállalat által gyártott tévék valamelyike pihent a nagyszobában. Logikus a menüpontok elrendezése, így rövidebb idő alatt azok is beletanulhatnak, akik korábban más szisztémát szoktak meg. Gyakorlatilag minden paraméter elérhető általában két, de maximum három lépcsőből, szóval eltévedni nem nagyon lehet. Szerencsére ez esetben nem hagyták ki a központi menüt, ahonnan minden beállítás elérhető. Az viszont zavaró lehet, hogy néhány menüpont ugyan látható, de a felhasználónak nincs módja azokat módosítani, ha az adott beállítás esetén az nem változtatható. Tehát, ha például a hangzásmódok közül kiválasztjuk a Film névre hallgatót, ami neve alapján utal arra, hogy milyen jellegű tartalmakhoz optimalizálták, akkor a hangszíneken nem alakíthatunk, mert a tévé ezt egész egyszerűen nem teszi lehetővé.

A távirányítók között azonban már óriási a különbség. Markáns eltérés figyelhető meg, ami nyilván a dizájnkoncepciók közötti váltással magyarázható, ám ez alapvetően csak a külcsínre, illetve a gombok elhelyezésére vonatkozik. A B6000 távirányítója egészen egyedien néz ki, látszik, hogy komoly energiát öltek a formatervezésbe ezen a téren is. A tévé kávájával megegyező, fényes fekete borítás ugyan kimondottan elegánsan fest, ám az ujjlenyomatok sajnos megmaradnak rajta, ahogyan a készülék keretén is. Csakhogy amíg azt az ember nem tapogatja mindennap, addig ezt a távkapcsolóról nyilván nem mondhatjuk el. Valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy az idei modell esetében ezt lecserélték a kétségtelenül puritánabb, ám hasznosabb matt anyagra.

A B6000 és a C6000 távirányítója

Mindkét eszköz esetében bekapcsolható a gombok háttérvilágítása, amely remek, bár korántsem egyedi ötlet. A gombok elhelyezésében sincs nagy különbség, egyedül a menü kurzorgombjait változtatták meg az újabb típus esetében. Viszont megmaradt szerencsére az egyes fontosabb menüpontok külön gombokkal történő elérése, ami tovább egyszerűsíti a kezelést. Abszolút pozitívumként értékeltük a tévék igen gyors reakcióidejét, tényleg villámgyorsan váltanak csatornát, illetve ugrálnak az egyes menüpontok között, megkímélve ezzel a felhasználó idegeit.

A képarányok közül a kötelező 16:9 és a 4:3 természetesen alap, ezenkívül megkérhetjük a tévét, hogy automatikusan húzza szét a képet, ha arra következtet a jelekben található információk alapján, hogy ez eredményezi a leginkább jó képet. Legtöbbször sikerül is eltalálnia, hogy éppen mire lenne szükség, sok panasz erre a plusz szolgáltatásra nem lehet. Ezenkívül két fokozatban nagyíthatjuk is a képet, ez értelemszerűen egyes részletek eltűnésével jár, de mégis hasznos lehet ez a funkció például azoknak, akiknek megromlott a látása.


Anynet+ és All share

A tévék képesek az Anynet+, a DLNA tanúsítványt megkapó C6000 pedig még az All share névre hallgató funkció kezelésére. Az első azt takarja, hogy minden más ilyen jelölésű termékkel képesek kapcsolatot létesíteni, és azok ugyanúgy vezérelhetőek a televízió saját távirányítójáról. Az Anynet+ kifejlesztése a Samsung nevéhez fűződik, és nagyjából úgy működik, mint a Panasonic esetében a Viera Link funkció. Az Allshare segítségével olyan eszközöket, leginkább telefonokat lehet a készülékhez vezeték nélkül csatlakoztatni, amelyek kompatibilisek ezzel a rendszerrel. Így képes megjeleníteni a tévé SMS-eket, jelzi, ha hívják a felhasználót, naptárbejegyzéseket is kijelezhet, sőt módot ad külső adathordozóról származó multimédiás tartalmak lejátszására is. Egy újabb plusz, ha van olyan Samsung telefonunk, amely támogatja a Screen Share funkciót, akkor azt távirányítóként használva vezérelhetjük a tévét. Apróbb szépséghiba, hogy egyetlen olyan eszközzel sem rendelkeztünk, amelyekkel ezeket kipróbálhattuk volna, úgyhogy itt kénytelenek voltunk elhinni a gyártónak, hogy minden szép és jó.

Található az idei modellen egy Ethernet csatlakozó, gondoltunk, hogy majd lesz valami manapság divatos webes tartalom is, de ilyesminek nyomát sem leltük. Ez egyelőre csak arra jó, hogy a firmware-frissítést ezen keresztül végezzük.

Képminőség

Négy, előzetesen eltárolt képbeállítás közül választhat a felhasználó, ezek sorrendben: Kiemelt, Normál, Természetes és Film. Ezek közül az agyrobbantóan világos, túlságosan harsány Kiemeltet azonnal el is felejthetjük. A Normál sem az igazi, de a másik kettő egész jónak tűnt, egészen addig, amíg egy focimeccs során a Természetest állítottuk be, és elhűlve tapasztaltuk, hogy vörös mezbe öltöztetett csapat játékosai körül színes aura dereng. Úgyhogy maradt a Film, mint legjobb megoldás, ezzel csak az a baj, hogy kicsit sötét, de a háttérvilágítás erejét pikk-pakk meg lehet növelni.

Sajnos a máshol megszokott Felhasználói vagy Egyedi elnevezésű beállítással nem találkoztunk. Viszont „cserébe” a tévé megjegyzi, ha az alapbeállításokon babráltunk valamit, ezeket az egyes csatlakozókhoz külön-külön elmenti. Ez elsőre nem is hangzik rosszul, ám ha korábban más tévézett, és babrált a paraméterekkel, akkor könnyedén azon kaphatjuk magunkat, hogy valami nem stimmel a képpel, nem a megszokott színeket, fényeket és kontrasztarányt látjuk. Természetesen két gombnyomással visszatérhetünk az alapbeállításokhoz, ekkor viszont vélhetően az lesz szomorú, aki lehet, hogy korábban elmolyolgatott azzal, hogy megtalálja a neki tetsző kombinációt. Az a biztos megoldás, ha a tévét csak egyedül használjuk, vagy eldugjuk a távirányítót a többiek elől.

A kalibrátorral végzett mérések némi eltérést mutattak a két modell előzetes beállításai között, ezeket az alábbi ábrán szemléltetjük sorrendben. Bal oldalon a B6000, a másikon értelemszerűen a C6000. Felülről lefelé haladva: Kiemelt, Normál, Film.

B6000 - C6000

Hoppá, mért csak három? vetődhet fel joggal a kérdés. Nos, ha a számítógéppel összekötjük a tévét és monitorként használjuk azt, akkor a Természetes opció érthetetlen okokból nem választható ki. Próbáltuk az Eye One Display 2 kalibrátorunkkal belőni a képet ideálisra mindkét tévé esetén, ám túl nagy sikerrel nem jártunk. Valahogy nem találtak egymásra az eszközök, és így erősen közepes eredményt kaptunk.

Az edge-lit technológia hátrányai között szokták emlegetni a Clouding, vagy más néven felhősödés névre hallgató jelenséget. Ekkor a tévé kávájánál a fényerő rossz eloszlásának következtében foltokban némiképp fényesebb a képernyő, ami elsősorban sötétebb képrészleteknél lehet zavaró. Nos, sajnos viszonylag gyakran szembesültünk ezzel a jelenséggel, bár a C6000 esetében mintha nem lett volna annyira erőteljes a különbség. Igazából annyira nem vészes a dolog, amikor laikus ismerőseimet kérdezgettem, hogy mit szólnak a tévékhez, nekik fel sem tűnt, hogy létezik egyáltalán ilyen effektus. Ám, ha az ember direkt odafigyel vagy egyszerűen csak érzékenyebb ezekre a dolgokra, akkor bizony feltűnhet neki, hogy itt még azért van még min csiszolni.

A betekintési szög mindkét készülék esetében jónak mondható. 130-140 fokig semmilyen problémát, zavaró eltérést nem tapasztaltunk, és afölött is csak elvétve. Mindkét televízió egyébként az Ultra Clear panelt használja, amely a gyártó állítása szerint több külső fényt enged át, és hatékonyan szünteti meg a tükröződést. Ennek eredményeként pedig mélyebb színeket, dinamikusabb részleteket kapunk, amelyek még tisztább képeket eredményeznek. Nos, a mondat utolsó fele igaz, főleg, ha nincs teljesen besötétítve, tényleg sokat dob ez a külső réteg elsősorban a sötétebb színek telítettségén. Viszont a tükröződéssel kapcsolatos lelkendezést meg kell cáfolnunk. Erőteljesen, részletesen és látványosan veri vissza a fényt, olyannyira, hogy még a színek is jól láthatóak benne, ami korántsem érdemel dicséretet.

Mindkét tévé rendelkezik a Dinamikus kontrasztarány névre hallgató funkcióval, amelynek intenzitása három fokozatban állítható. Ennek lényege, hogy a tévé a sötétebb-világosabb tartalmaktól függően automatikusan játszik a fényerővel. Mivel ez olykor meglehetősen zavaró villódzással jár, ezért ezt általában érdemes kikapcsolni. Ezt meg is tettük mind a két készülék esetében, ám a B6000-en néztünk épp egy vízilabdameccset, amikor is teljesen idegesítő vibráló effektusra figyeltünk fel, amely úgy tűnt, szinkronban volt a víz hullámzásával. Csarnokban rendezték a rangadót, így a tetőn lévő lámpák erőteljesen visszatükröződtek a hullámokon, ennek köszönhetően nyilván olykor világosabb, olykor pedig sötétebb volt a kép, és a tévé ezt lereagálta. Megnéztük, és a Dinamikus kontrasztarány funkció ki volt iktatva, más egyéb paraméter nem jöhetett szóba, így arra a következtetésre jutottunk, hogy a Dinamikus kontrasztarányt teljesen nem lehet kikapcsolni! Utánanéztünk a neten, és különféle fórumokon találkoztunk is hasonló tapasztalatokkal, amelyek alátámasztják ezt az elgondolást. Ez pedig konkrétan akkor és ott nézhetetlenné tette a pólóösszecsapást. Szerencsére a C6000 esetében ilyen jellegű problémával már nem találkoztunk.

A készülékekbe integrálták a 100 Hz MotionPlus névre hallgató képjavító technológiát, amely az interpolációs eljárással szúr be virtuális képkockákat a valódiak közé. Ez a tévék saját demo anyagán meglehetősen imponálóan fest, ám a valóságban sok értelmét nem tapasztaltuk.


Tévé és film

Tévézzünk!

A bekapcsolás után rögtön látszik, hogy mindkét modell ugyanazt a panelt kapta, a színvilág, az összbenyomás teljesen ugyanaz. Szerencsére a tuneren azonban változtattak, a Samsung B6000 ugyanis ezen a területen kimondottan rosszul szerepelt.

Samsung B6000

Az rendben van, hogy a hazánkban sugárzott jelek vagy az adás minősége sok esetben kritikán aluli, de nem lehet mindent erre fogni, hiszen jártak már nálunk olyan tévék, amelyek megbirkóztak ezzel a problémával. Itt viszont gyászos a végeredmény. Egyrészt borzasztóan zajos a kép, ezen pedig még a Digitális zajcsökkentés névre hallgató képjavító opció sem segített, hiszen csak összemosta a részleteket. Ezenkívül nem mehetünk el szó nélkül a függőleges csíkok megjelenése mellett sem, hiszen sok esetben ezek futottak végig, betáncolva az egész képernyőt, ami egy idő után borzasztóan idegesítővé vált. Eltüntetni pedig nem sikerült őket sehogyan, és az már csak hab volt a tortán, hogy a kép néha teljesen random módon akadozni kezdett. Végeredményben arra jutottunk, hogy 6-7 méter távolságból nézve már úgy-ahogy elfogadható a kép tévézéskor, ami még egy 46 hüvelykes tévé esetén is igen nagy távolság.

Ehhez képest a C6000 igazi felüdülést okozott. Úgy tűnik, okultak az előd hibáiból, és teljesen élvezhető képet produkáló tunert sikerült a készülékbe építeniük a koreai mérnököknek. Az elődnél tapasztalt hibákkal egyáltalán nem találkoztunk. Tiszta, stabil a kép, még közelről is, épkézláb beállítások mellett akár egyméteres távolságból is teljesen élvezhető.

A sportműsorok, illetve gyors mozgások visszaadása sokáig, sőt még ma is sokszor az LCD-tévék Achilles-sarka. Ám a csóvahatással vagy az az úgynevezett utánhúzás effektussal eme modelleknél egyáltalán nem találkoztunk. Ezzel a valóságban akkor találkozhatunk, ha azt vesszük észre, hogy például a focilabda üstökösként húz át a képernyőn csinos kis uszályt vonszolva maga után. Pedig néztünk hokit, teniszt, asztaliteniszt, autóversenyt, és rendkívül ostoba, ám igen mozgalmas akciófilmeket is, de ezek műélvezetét a fentebb említett csúf jelenségek nem akadályozták.

Samsung C6000

A koreai gyártók készülékeire jellemző az a kicsit különleges képi világ, amelynek hangsúlyos eleme a színek harsánysága, túltelítettsége. Ez nyilván van, akinek tetszik, van, akinek nem, mi úgy véltük, hogy egy kicsit már sok a jóból. Sportműsorok, dokumentumfilmek, reality show-k, beszélgetős műsorok, stúdió típusú adások esetén ez egyáltalán nem is tűnt fel, ám a filmek esetében már más a helyzet. Valahogy még a legprofibb, legköltségesebb hollywoodi produkciók is mesterkéltnek, a valóságtól elrugaszkodottnak tűntek. A színek túlszaturáltak, amin persze a paraméterek állítgatásával lehet finomítgatni, kérdés az, hogy erre hányan veszik majd a fáradságot, főleg, ha közben arra kíváncsiak, hogy milyen jellemfejlődésen megy át a kisvárost feltrancsírozó zombihorda.


Filmek külső forrásról

Nagyfelbontású tartalmak esetén nincs mit ragozni a dolgon. Szuperjó dolog egyszerűen egy korrekt Full HD tévén ilyen tartalmakat nézni. Gyakorlatilag semmibe sem lehet belekötni. Kristálytiszta, tűéles minden, szépek a színek, ebben nincs különbség a tévék között. A 24p formátum támogatásában sem, tehát mindkét modell képes az ilyen jellegű tartalmak kezelésére. Sok szót tényleg nem nagyon lehet vesztegetni a nagyfelbontású audiovizuális anyagok visszaadására, tényleg nagy élmény ezeket nézni rajtuk. Abszolút alkalmasak a készülékek arra, hogy felvágjunk ismerőseink előtt, szemük-szájuk eláll általában azoknak, akik nem mindennap látnak ilyesmit.

Szerencsére a kisebb felbontású filmekkel sincs semmiféle gond. A B6000 médialejátszója ugyan semmiféle audiovizuális tartalmat nem kezel, de a C6000-ről ez már nem mondható el. A DivX filmekkel simán elboldogul, ráadásul az MKV formátummal is megbirkózik! Sajnos a külső feliratokat nem képes a filmhez passzintani, azért azt nagyon értékeltük volna, ha ezt megoldják. A kép minőségére semmi panasz nem lehet, sokkal szebbek, mint a tévés tartalmak, de ezen nem nagyon lepődtünk meg. A színek, az arányok, az élesség, tényleg minden rendben volt. Abszolút alkalmas mind a két televízió arra, hogy külső forrásról származó tartalmakat nézzünk rajtuk.


Zenedoboz, fotóalbum és a konklúzió

Fotóalbum és zenelejátszó

Az elmúlt években már alapelvárás az ilyen kategóriájú készülékek esetén, hogy képesek legyenek külső forrásból származó képek és zeneszámok lejátszására. A kérdés már csak az, hogy mennyire kulturáltan sikerül megoldani ezt a feladatot. Az USB port miatt ezeket a legegyszerűbb talán egy pendrive segítségével a tévére küldeni. Mind a B6000, mind fiatalabb testvére azonnal felismeri ezt, és azonnal ebben az almenüben találjuk magunkat. Már csak ki kell választanunk, hogy mit is szeretnénk lejátszani, és máris indulhat a válogatás.

A zeneszámoknál, ha a fájl tartalmaz ilyen jellegű információkat, a modell képes kijelezni az előadót, a szám és album címét, sőt még a lemezborítót is a képernyőre varázsolja. Mindezt ráadásul pofás körítés mellett, jó ránézni a tévékre, ha épp erre használjuk. Éppúgy igaz ez az állóképekre is, ahol természetesen kiválaszthatjuk a Slideshow opciót, így diavetítésszerűen követik egymást a képek. Szerencsére a tévék nem húzzák szét a képeket, meghagyják azok automatikus képarányát.

A tévék hangjával tulajdonképpen semmi gond nem akadt, de nem is ájultunk el tőlük. Természetesen dőreség lenne azt várni, hogy egy-egy ilyen készülék képes helyettesíteni egy komolyabb erősítőt és a hangfalakat. Mindenesetre a mérnökök ötféle különböző, előre beprogramozott beállítással kecsegtetik a felhasználót, melyek: Normál, Zene, Film, Tiszta Hang és Hangosított. Ezek mindegyike magáért beszél (a Tiszta hangot elméletileg a beszélgetős műsorokra optimalizálták), bár, hogy őszinték legyünk, olyan egetverően nagy különbséget nem tapasztaltunk közöttük. A vállalat azt ígéri, hogy az SRS Theater Sound névre hallgató technológiának köszönhetően valódi térhatású hangzást varázsolnak a C6000 típusjelzésű tévék a nappaliba. Ezzel kapcsolatban csak ugyanazt lehet elmondani, mint az összes többi hasonló megoldás esetében. Nem véletlenül gyártanak még mindig külön erősítőket és különálló hangfalakat, mélynyomókat....

Értékelés

Miután kipróbáltuk a két televíziót, egyetlen dolog teljesen tisztán látszódott: A fejlődés kézzelfogható, szó szerint szemmel látható. A C6000 szinte minden tekintetben lefőzi elődjét, és ez így is van jól. A külső forrásból származó filmek és a menürendszer tekintetében döntetlen az állás, itt már a B6000 is igen jól teljesített. Bár e modellnél a kikapcsolhatatlan Dinamikus kontrasztot egyértelműen negatívumként könyveltük el.

A C6000 egyszerűen sokoldalúbb, jobb a tévé tunerje, felhasználóbarátabb a távirányítója, ott az MKV-kat kezelő médialejátszója, és még több csatlakozóval is rendelkezik. Nagyon értékeltük mindkét készülék esetében, hogy az LCD-knél gyakori utánhúzás-effektussal nem igazán találkoztunk, amely képes arra, hogy megkeserítse elsősorban a sportközvetítéseket. A dizájn alapvetően hasonló, bár a némiképp letisztultabb C6000 e tekintetben is nyert nálunk.

Ami nem tetszett, hogy sokszor zavaróan tükröződött a képernyő, hogy nem lehetett olyan jól bekalibrálni a modelleket, és hogy az analóg tévéfilmeknél igen sokszor kicsit természetellenesnek tűnt a képi világ. Ez utóbbit valószínűleg pár hét alatt megszokja az emberi szem, úgyhogy ezt nagy hibaként talán kár lenne felróni.

Az biztos, hogy mindkét modell alkalmas arra, hogy egyfajta presztízstermék szerepét töltse be. Sőt a B6000-et a bordó futtatással és a világító betétekkel gyakorlatilag erre találták ki. Azonban, ha az ember huzamosabb időt tölt el a társaságában, akkor bizony kijönnek hiányosságai. Ezzel szemben a C6000 nem okozott csalódást, és hogy tetszett-e nekünk? Hát hogyne!

( prohardver.hu )


Kapcsolódó termékek:

Samsung C6000-es széria