A Nikon nagyot emelt: belépőkategóriás dSLR fényképezőjének 24 MP-es szenzort adományozott.


Bevezető, külvilág

Valljuk be: ha egy bolti eladó elénk tenne két teljesen egyforma fényképezőgépet, teljesen azonos értéket mutató árcédulával, de az egyik 14, a másik pedig 24 MP felbontású érzékelővel lenne szerelve, melyiket vennénk meg? Bár nem minden a felbontás, ám adott esetben sokkal több részlet nyerhető ki egy 24 MP-es képből, mint egy 14-esből. Ha csak a 14/24 számokat nézzük a D3100 és a D3200 műszaki leírásaiból, akkor hatalmasnak tűnik az ugrás, de ha a pixelszámokat, akkor már nem is olyan észbontó a különbség: körülbelül 1400 x 1000 pixel a Nikon legújabb tükrösének előnye.

Idén elég rendesen belehúzott a japán gyártó, hiszen a D3200 már a harmadik (D4, D800/E, D3200) tükörreflexes váz, amit kiadnak. A lélegzetelállító 36 MP-es D800 után a Nikon úgy gondolta, nem hagyja a kevesebb pénzzel rendelkezőket, illetve kezdő felhasználókat sem kellően magas felbontású fotómasina nélkül. A D3200 már megjelenésével is próbálja követni a nagyokat, így például a Nikon fő jellegzetessége, a vörös csík a markolaton nagyon hasonlít a két felsőkategóriás gépre. Terjedelemben és a megjelenés egyéb vonásaiban azonban nincs sok eltérés az elődmodellhez képest – a markolat maradt a kategóriától megszokott méretű, ami leginkább kiskezű felhasználóknak lehet kényelmes. A markolat mélységével nincs is gond, csupán rövidsége lehet zavaró.

A váztest elején sivárság és unalom terjeng: a bajonettzár kioldóján és az AF-segédfényének ablakán túl csak az infra távvezérlő jelfogóját láthatjuk. A gép hátulról nézett jobb oldalára vakunyitót és egy funkciógombot helyeztek a mérnökök.

Látszólag hátul sem sok változott: még a kijelző méretét is meghagyták a kategóriában megszokott háromcolosnak. A különbség csak használat közben válik láthatóvá, hiszen az új LCD felbontását megnégyszerezték az elődmodelléhez képest, így az akkori 230 000 képpont helyett már 921 000 fogadja a fotóst. Fényereje igen (+/-3 lépésben), színhőmérséklete viszont nem állítható. Az optikai kereső kicsi és némileg sötét, 95%-os képfedést és 0,8-szoros nagyítást kínál. Kapunk mellé dioptriaállítást is, ami azonban igen szűk határok közt (-1,7 és +0,5 dioptria) állítható. A nyomógombok jó minőségűek; de ugyanez elmondható a Nikon D3200 teljes kialakításáról is.

A váz alján a fém állványmenet látható, amit pontosan az optikai középvonal alá helyeztel el. A markolatban csak az akkunak jutott hely, a memóriakártyát külön helyre, a gép testének markolati részén nyíló kis ajtó mögötti résbe kell becsúsztatni. Külön tetszett, hogy az SD kártyát nem lehet kirepíteni a foglalatból, az rendelkezik egyfajta lassítással.

A mikrofon, az USB, a HDMI és az opcionális GPS egység csatlakozásait egy összefüggő gumiajtó védi a szennyeződésektől. Az aljzatokat amúgy a készülék bal oldalában találjuk. A külső mikrofon csatlakoztathatóságnak főleg a videósok fognak örülni.

Legfelül a felnyíló beépített vaku, a módválasztó, a mozgóképfelvételt indító gomb, az info és az expozíció-korrekció nyomógombja, valamint a bekapcsoló és a kioldó látható. A Nikon nem vitte túlzásba a dedikált vezérlők alkalmazását, de ebben a gépkategóriában nem is az agyonbonyolítás a cél, hanem a könnyű, egyértelmű használhatóság. A D3200 külsőre pozitív összképet rajzol: a váz nagyon jó minőségű műanyagokból van összerakva, a kezelőszervek mind példaértékűek. Nyilván a készülék méretéből adódóan lehetnek gondok, de nagykezűek ne vegyenek D3200 kategóriás gépet.


Menürendszer

A Nikon D3200 menürendszere mondhatni követi a gyártótól megszokott külvilágot. Egy dolog azonban igen pozitív meglepetésként éri a nézelődőt: ez az első dSLR váz a Nikontól, amely végre magyarul is tud! Úgy tűnik, kishazánkat is megtalálták végre a térképen a fejlesztőmérnökök. Remélhetőleg ez csak a kezdete egy nagyon jó magyar-Nikon barátságnak, és a jövőben az összes tükrös masina megkapja majd a nyelvi támogatottságunkat.

Érdekesség a „Legutóbbi beállítások” menüpont. Itt – amint azt a név is sugallja – a legutóbb használt menüfunkciókat láthatjuk. Ha ezek kezdenének elsokasodni, elemenként törölhetjük őket.

Az „info”, illetve az „i” gomb megnyomására egy alap információs képernyő jelenik meg, amely az összes fontos információt tartalmazza, mint például az expozíciós értékeket, a beállított képminőséget (pl. RAW+F), a fehéregyensúlyt, az ISO értékét, a képfelvételi módot, a fókuszmódot, a fókuszmezőt, a fénymérést és másokat. Gyakorlatilag ez a masina gyorsmenüje, amibe az említett gombok egyikének ismételt megnyomásával léphetünk be.

Képeink nézegetésekor is többféle adatmegjelenítés közül választhatunk; a legtöbb adatot tartalmazó lap az oldal bal felső sarkában mutatja a fényképet, mellette jobbra a hisztogramot, majd ezek alatt az összes többi beállítást, amelyek a fotó elkészítésekor aktívak voltak.

Természetesen az élőkép képernyője is többféle közül választható, így az alapvető információk mellett akár segédrácsot, vagy a szinte összes létező paramétert kiírathatjuk a fényképezőgéppel a kijelző felső élére.

A Nikon D3200 menürendszerének felépítése gyakorlatilag ugyanolyan, mint bármelyik másik Nikon dSLR fényképezőé. Itt a rendszer csupán annyiban tér el a „nagyobb” gépekétől, hogy valamivel kevesebb beállítási lehetőséggel találkozhatunk. Összesen öt almenü van, amiket gyorsan és könnyűszerrel át lehet tekinteni, a paraméterek beállításai pedig kezdőknek sem okozhatnak különösebb gondot.


Különlegességek

Mivel a Nikon D3200 elsősorban a kezdő fotósokat célozza meg, ezért rendelkezik egy úgynevezett „Guide” (útmutató) működési móddal, amely a módválasztó tárcsával élesíthető. Ezzel a fényképezőgép gyakorlatilag egy interaktív útmutató segítségével vezeti végig a felhasználót az egyes fotózási helyzeteken. A rendszer immár képmintákkal is szolgál, amelyek segítségével hatékonyabb lett a beállítások szemléltetése. Választhatjuk az egyszerű és a haladó módot, így aki már kicsit jártasabb a fényképezőgép beállításaival, nem kell, hogy az alapokkal bajlódjon.

Hogy ne legyen mindig egyhangú a fotózás, a D3200 hatféle képeffektussal lett felvértezve. Ezek név szerint az általános, a semleges, az élénk, a monokróm, a portré és a tájkép. Ezek közül mindegyiknek öt tulajdonságát tudjuk paraméterezni, mégpedig az élesítést, a kontrasztot, a fényerőt, a színtelítettséget és a színárnyalatot.

Ha nem elégszünk meg ezekkel a képi hatásokkal, akkor ott van még a retusálás menü, ahol elkészített fényképeinket még gépen belül utófeldolgozásnak vethetjük alá. Csak pár példa a masina repertoárjából: D-Lighting, levágás, képátfedés, RAW feldolgozás, átméretezés, kiegyenesítés, torzításvezérlés, halszemoptika, vonalrajz, színes vázlat, perspektíva korrekció, miniatűrhatás stb.


Képminőség I.

A Nikon D3200-ban a Sony 24 MP-es APS-C méretű szenzora teljesít szolgálatot. Ezzel az érzékelővel pedig korábban már találkoztunk a Sony NEX-7 tükör nélküli rendszerkompaktjában, ahol a kikapcsolhatatlan zajszűrés és a még nem igazán tökéletes JPEG motor vetett némi árnyékot a képminőségre. Mivel a 24 MP-es lapka bevezetése óta már nem kevés víz lefolyt a Dunán, és a Nikon – szerintünk legalábbis – valamivel jobb JPEG motorral bír, bizakodóan néztünk a vizsgálódás eredményei elé. A D3200 képminőségét a fényképezőgép saját képalkotó algoritmusa és a nyers fájlokból kinyerhető tömörített állományok alapján néztük. Ehhez az Adobe Photoshop Lightroom 4.1-es változatának 64-bites verzióját használtuk a legfrissebb fényképezőgépek támogatásával (Camera RAW 7.1).

Első körben a szokásos „zajos” méréseket végeztük el, ahol tesztábránk több jellegzetes részlete alapján állítottuk fel a „diagnózist”. Zajos képeinken bal oldalon a fényképezőgép által generált JPEG, míg a jobb oldalon a NEF nyersállományokból, a fent megnevezett szoftver segítségével létrehozott JPEG-ek láthatóak. A D3200-ban minden lehetséges zajszűrést kikapcsoltunk, a Lightroomban pedig a telepítés utáni gyári értékeket használtuk (luminancia szűrés: 0; színzajszűrés: 25; részletek: 50).

A látottak alapján megállapítható, hogy a gép saját JPEG képei ISO 1600 érték fölött foltosodást mutatnak, színes „pacák” jelennek meg a homogén felületeken. A részletek ISO 3200 fölött elkezdenek kissé mosódni – azt feltételezzük, hogy a masina valahol stikában szűrést hajt végre annak ellenére, hogy mi azt korábban kikapcsoltuk. A NEF fájlokból épített JPEG-ek szép tiszták maradnak, csupán monokromatikus zaj válik láthatóvá ISO 3200 környékén.

Tovább haladva a tesztábrán, a színfoltos résznél azt tapasztaltuk, hogy a D3200 saját képalkotó motorja kissé túllövi a vörös csatornát, olyan a kép, mintha a készülék „szeme káprázna” a vörös négyszögtől. A legszembetűnőbben itt, ennél a részletnél jött ki a NEF állományok használatából eredő előny.


Képminőség II.

A cérnás felületnél továbbá azt is megfigyeltük, hogy ISO 800 fölött a JPEG fotók részletgazdagsága sokkal vehemensebben csökken, mint a RAW-ból átalakítottaké. Míg itt a JPEG képekből már ISO 3200 körül kifogy a szufla, a NEF állományokból még bő 1 FÉ-nyi előnyt ki lehet nyerni. A maximális érzékenység sem JPEG-ben, sem RAW-ban nem szép, de ha az ISO 12 800-as érték használatára kényszerülnénk, mindenképp fotózzunk RAW-ba.

Következzenek képmintáink, ahol a képminőség több aspektusára is fény derülhet. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy ez egy teszt, ahol a tesztképek elkészítésénél nem a művészi kivitelezés, a tökéletes képkompozíció a cél, hanem az, hogy a gép tudásáról, esetleges hibáiról minél többet megtudhassunk. A fotók a D3200 legjobb minőségű JPEG beállításaival készültek (nem RAW konverziók), kikapcsolt zajszűrés mellett a fényképezőgéppel együttesen kapható 18-55 mm VR kitobjektívvel, illetve egy AF-S 60 mm F2.8G makró optikával.

Szerintünk a legjobb képminőség elérése érdekében érdemes a nyers fájlokat használni inkább, ugyanis nemcsak kevesebb zajt, de szebb színtónusokat és nagyobb dinamikatartományt nyerhetünk némi pluszmunka árán. Mindenképp megéri.


Mozgóképfelvétel és értékelés

A Nikon D3200 legfeljebb 1920x1080 pixel felbontású videók rögzítésére képes, itt a legnagyobb sebesség 25 képkocka lehet másodpercenként. 1280x720-ban a gép felkínálja az 50 kép/mp-es felvételi sebességet is, a legkisebb választható képméret mellett (640x424) azonban ismét csak 25 kép/mp érhető el. A felvétel minőségét normálra vagy kiválóra állíthatjuk. A hangfelvételnél a mikrofon érzékenysége lehet automatikus, manuális (20 lépésben állítható be), de akár ki is kapcsolhatjuk a hang rögzítését. A felvett mozgóképanyagok MOV formátumúak és H.264/MPEG-4 tömörítésűek.

Ellenben az európai szabályozással, ami 29 perc 59 másodpercnyi egybefüggő videó rögzítését engedi fényképezőgépeknél, a Nikon D3200 legfeljebb 20 percnyi mozgóképet vehet fel. Előrelépés az előddel szemben, hogy az expozíció manuális beállításait immár felvétel közben is módosíthatjuk. Érdekesség, hogy az érzékenység ISO 200-tól adható meg, ISO 100 valamiért nem szerepel a beállítható értékek közt. A videofelvétel indítása előtt aktiválni kell az élőképet, csak ezután kezdhető el a videó rögzítése.

A Nikon D3200 videószerkesztési felületet is kínál, így a legalapvetőbb feladatokat már gépen belül is elvégezhetjük, mint például a kezdő- és a végpont kijelölése, vagy egy képkocka állóképként való mentése.

Értékelés

Alapjában véve nagyon jó, masszív kis masina lett a Nikon D3200. Felépítése és kivitelezési minősége nem hagy kívánnivalót maga után; igaz, a váztest teljesen műanyag, de az anyagválasztásnál a gyártó ügyelt arra, hogy csakis a legjobb minőségből építsen. A készülék ergonómiájával sincs különösebb baj, a markolat kicsit rövid, így a kisebb kezűek fognak legkevésbé elfáradni egy-egy hosszabb használat során. A kezelőszervek elsőrangúak: működésük és minőségük kategórián felüli.

Nagy örömünkre szolgált, hogy a D3200 menüje már magyarul is olvasható. Akinek több fényképezőgép megfordult már kezei közt, annak bizonyára az angollal sem lenne gondja, de ne feledkezzünk meg arról, hogy a D3200 egy belépő masina, tehát jogosan feltételezhető, hogy javarészt kezdő fotósok fogják használni – egy kezdőnek pedig nagyon jól jön, és komolyan megkönnyíti a dolgát, ha anyanyelvén ismerkedhet egy új szerkezettel. És pont ennek a felhasználói körnek nyújthat segítséget az útmutató mód is, ami szájbarágósan, egyértelműen mutatja be a gép működését.

A 24 MP-es felbontást lehet sokallni, de mára már mondhatni beért a szenzorgyártás, tehát nem kell félni a nagyobb érzékenységeken való használattól sem. Persze a zsúfolt pixelek ordítanak a jobb minőségű optikák után, de nem is baj, ha ilyenekből beszerzünk pár jobbat; a D3200, bár jó kis masina, mégis inkább útegyengetőnek tekinthető a komolyabb kategóriák felé. Akinek számít a felbontás és gyakran vágja fotóit, annak mindenképp ajánlott vétel a D3200.

prohardver.hu

Kapcsolódó termékeink:
Nikon D3200-as széria