Igényes kialakítású a Nikon új szuperzoom kompakt fényképezője, a Coolpix S9100. Vajon okos is?


Külvilág, ergonómia

Elegáns, bársonyos feketében érkezett hozzánk a Nikon különösen kompakt felépítésű szuperzoomja, az S9100. Az érdekes felületkezelésnek köszönhetően egyáltalán nem vonzza az ujjlenyomatokat és az érintése is kellemesebb, mint a fényes kivitelű versenytársaké. Nem beszélve arról, hogy szerintünk így jóval esztétikusabb is a kis masina megjelenése.

Az előlapon egy külön erre a célra kialakított kis él teszi biztosabbá a fogást, középső ujjunk meglepően jól meg tud benne kapaszkodni. Az optika fölött balra az AF segédlámpája látszik, melynek fénye zavaróan erős, narancssárga színű. Emberek, kisállatok fotózásánál lehetőség szerint kerüljük használatát, illetve ne portréalanyunk szemébe világítsunk, mert percekig foltokat fog látni tőle.

A nem túl magasra nyíló vakut manuálisan kell felnyitni, ha használni szeretnénk. A felnyitás - mivel nem elektronikus a retesz - kikapcsolt állapotban is működik.

A hátlapon a 3”-os kijelző mellett nagyon kényelmesen használható nyomógombokat találunk, melyek dedikáltan egy-egy funkciót képesek elindítani. Gépet tartó kezünk hüvelykujja nagyon jó támaszt kapott a filmfelvételt indító gomb és a TFT panel közti barázdált felületen.

A HDMI aljzat külön páholyban figyel a váz jobb oldalában. Sajnos az USB csatlakozója a gép aljára került egy nehézkesen kezelhető gumidugó mögé. Ennek nem is a nyitása, hanem a visszahelyezése okoz kisebb gondot, mert elég nehézkesen illeszthetőek vissza a tartópöckök a gépvázba.

Meglepő kép fogad a fényképező fenéklemezének megtekintésekor: a fém állványmenet teljesen ki lett költöztetve az akkufedéllel szemközti oldalra. Ennek előnye, hogy állványra rögzítve is cserélhető a memóriakártya és az akkumulátor is. Hátránya, hogy így nem épp ideális a készülék kiegyensúlyozottsága.

Felül a kis vaku, a sztereó mikrofon nyílásai, a bekapcsológomb, a kioldó és az azt övező zoomgyűrű, valamint a módválasztó tárcsa látható.

Minőségi, jól használható, megfelelő méretű kezelőszervek, kényelmes és biztos fogás jellemzik a Coolpix S9100 masinát. Egyedül az USB aljzat fedele okozott némi bosszúságot, de ennek használata csupán az akku töltésére és a fájlok másolására korlátozódik, így még elviselhető nyitása-csukása.


Menürendszer és működés

Összesen három fő menüpontból áll a Nikon Coolpix S9100 menürendszere. Ezek nevezetesen a fényképezés menü, a videó menü, valamint a beállítás menü. Míg az első kettő kifér egyetlen oldalra, addig a harmadik pont már csak három oldalon fért el.

Túl sok mondanivaló nem akad a magyarul is tudó, áttekinthető rendszerről. Az első oldalon csak a legfontosabb, a képalkotással szorosabban is összefüggő paraméter érhető el, mint például a felbontás, az ISO érték és hasonlók. A videó paraméterei között sincs sok változtatnivaló, hiszen itt is csak összesen öt funkción állíthatunk. Az általános beállítások között viszont találtunk több olyan elemet, amit mi inkább az első menüpontba pakoltunk volna. Így például a képstabilizátort, az AF-segédfényt vagy a digitális zoomot.

Képeink visszanézése közben is számos funkció közül választhatunk a menüben. Elvégezhetjük már gépen belül is a gyors retusálási műveleteket, lágyíthatunk portréalanyunk bőrén, vagy akár az egyes szűrőhatásokat is alkalmazhatjuk.

A masina élőképére helyezhető segédrács is, melynek köszönhetően könnyebb a képkompozíció. Az itt megjelenített információk: aktuális működési mód, ISO érték, vaku állapota, akku töltöttségi szintje, mozgóképek beállításai, a memóriakártyán található szabad hely.

Érdekes és kissé bosszantó, hogy az ISO érték átállításához be kell menni a főmenübe; az S9100-nak nincs klasszikus értelemben vett gyorsmenüje. A dedikált gombokkal egyes funkciók ugyan közvetlenül elérhetővé válnak, sőt a jobb kurzorral több paraméter közül is választhatunk, de az egész mégis olyan átgondolatlannak tűnik.

Összességében az S9100 menüje egyszerű, gyorsan memorizálható és tud magyarul is, de a gyorsmenü nekünk kifejezetten hiányzott. A dedikált gombok egyikére pedig lehetett volna az ISO értéket tenni, hiszen ezt gyakrabban állítjuk, mint például az expozíciós kompenzációt.

Gyorsaság, frissesség, üdeség - na ez nem mind igaz a Coolpix S9100 masinára. Szégyenkezni ugyan nincs oka a használati sebességével, hiszen csak 3 mp a kényszerpihenő bekapcsolást követően az első képig, és csak 2,18 mp telik el két fotó készítése között (nem sorozatfelvételi módban), de több apró tényező lassítja a munkamenetet. (Ilyen például az ISO érték menübe ágyazása.)

A beépített képi hatások gyakran jöhetnek jól, azonban nem mindegyik implementációja felelt meg száz százalékosan elvárásainknak.

A beépített hibrid képstabilizátor (mechanikus és digitális elvű - ezek összevonhatóak) része a Nikon „elmosodásgátló” rendszerének, ami összesen hét komponens segítségével próbálja kivédeni képeink bemozdulását: vegyes VR (lásd fent), magas ISO érték (ISO 3200), mozgásérzékelés (fényképező és téma mozgásának hatását ellensúlyozza), BSS funkció (legjobb kép kiválasztása - tíz képből a legélesebbet választja ki automatikusan és azt menti el), külön üzemmódok a rossz megvilágításban történő fotózáshoz. A képstabi teszi a dolgát, de messze nem olyan hatékonyan, mint például a Panasonic rendszerei.

Az intelligens portré rendszer portrék készítésénél hivatott segítségünkre lenni, de az eredmény messze nem olyan tetszetős, mint például a szerintünk legjobb megoldást kínáló Olympusé. Az S9100 esetenként kissé túlzásba viszi a „bőrlágyítást”, de szerencsére, ha utólagosan retusáljuk gépen belül képünket, ez a funkció is paraméterezhető.


Képminőség

A Nikon Coolpix S9100-ban hátsó megvilágítású CMOS szenzor dolgozik, ami alacsony zajszintet ígér. Ezeknél a kisszenzoros masináknál szükség is van minden bevethető cselre, hogy kiküszöböljük a zajosodást, hiszen esetenként már az ISO 400-as érték is csak különleges odafigyeléssel használható. A gyártók meg nem ritkán akár az ISO 6400-t is engedélyezik, holott már az ISO 1600 is fölösleges erőlködés a legtöbb ultrakompaktban. No, de ne lovagoljunk az érzékenységen, a képek minősége nem csak ettől a komponenstől függ.

Mint mindig, most is első körben az optika esetleges torzításaira voltunk kíváncsiak, illetve arra, hogyan és milyen mértékben képes a masina elektronikája ezek szoftveres javítására. Az S9100 18-szoros átfogású objektíve nagylátó végén (ekvivalens 25 mm) szinte teljesen egyenes képet ad, meglepő módon azonban tele végén látványosan hordózik, holott párnatorzításos képre számíthatnánk.

A gép próbálja előlünk elrejteni, ám erős fényben nem sikerül neki teljesen a szűrés: főleg a képsarkokban látható erős színi hiba, ami fenti példánkban kékes-lilás szellemélekben nyilvánul meg.

A becsillanásokat viszont sikeresen védi ki a lencserendszer. Persze extrém helyzetekben így is előfordulhat, hogy szép kis „lens flare” köszön vissza képeinkről, de ezek mértéke nem riasztó. Lássuk képmintáinkat!

ISO 160 az alap érzékenységi szintje a Nikon S9100-nak. Ezen az értéken megfelelő fényviszonyok mellett szép, részletgazdag képeket készíthetünk és még attól sem kell félni, hogy a sötétebb, homogén felületek zsizsikesek lesznek. Képmintáinkon azt tapasztaltuk, hogy ISO 800-on sem lesz zavaró a megjelenő zaj. Ez leginkább annak is köszönhető, hogy nem színzajjal, hanem monokromatikus szemcséződéssel lesz dolgunk. Még az ISO 1600 sem mondható rondának, de itt már azért látszik a zajszűrés kártékony hatása a finom képi részletekre.

Szintetikus tesztjeinknél is ugyanazt tapasztaltuk, mint való világban lőtt képeinknél. ISO 800-ig bezárólag nincsen gond, ISO 1600-on kezdenek elmosódni a részletek, végül ISO 3200 az az érték, ami már csak kompromisszumokkal használható.

Általában jól eltalálta a masina a fehéregyensúlyt és a megfelelő expozíciós értékeket is belőtte helyettünk. A képek is részletgazdagok, de azért látszik, hogy nagylátón a masina javítja a hordózást. Ennek következtében a sarkokban torzult képpel, csökkent képminőséggel állunk szemben.


Filmfelvétel és értékelés

A Nikon S9100 képes akár Full HD felbontásban is videók rögzítésére, a felvett hang pedig sztereó is lehet. Egész rendben van a képminőség, felvétel közben pedig lehet használni az optikai zoomot, bár lassabban megy, mint állóképek készítésekor (a zoom motorjának hangja miatt csökkentették a sebességét, de még így is belehallatszik a felvételbe). Az AF működik videózás közben is, de nagyobb gyújtótávolságokon gyakran téved, nem ott áll élesre, ahol szeretnénk. Az elektronika lassan követi a fényviszonyok változását, de legalább nem lépcsőzetesen, hanem folytonosan teszi. Digitális képstabilizáció is használható filmjeinkhez, de hatása nem meggyőző. Kisebb felbontásokban (lásd adatlap) akár 240 kép/mp-es sebességet is választhatunk, így lassított felvétel hatást érhetünk el. Az egyes képi hatások mozgóképeinkre is alkalmazhatóak.

Értékelés

Egész ügyes kis gép lett a Nikon Coolpix S9100. Tesztelése előtt kicsit féltünk, nehogy az üres ígéretek földjére tévedjünk vele, de szerencsére nem így lett. Képminősége az említett kisebb galibák ellenére teljesen rendben van (persze, nem illik MILC vagy dSLR gépekkel összevetni), a hátsó megvilágítású szenzor jól teljesít. Kapunk fejlett filmfelvételi funkciókat, Full HD videót, különféle képi hatásokat, beépített retusálást és még több más hasznos szolgáltatást, ami jól jön a mindennapokban. Ráadásul a készülék nem csúnya és az ergonómiája is rendben van. Körülbelül 75 000 forintos árával ki lehet békülni, más gyártó hasonló kompaktja sem olcsóbb. Egy ajánlott plecsni mindenképp jár neki!

prohardver.hu


Kapcsolódó termékeink:
Nikon CoolPix S9100 ezüst
Nikon CoolPix S9100 fekete
Nikon CoolPix S9100 vörös